Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Erdélyi Gabriella: Évek, évszakok, napok, órák: a nép és az elit időérzékelése és jelölése a késő középkorban
140 Személyes idő - történelmi idő Erdélyi Gabriella A személyes életszakasz vagy életút - ahol tehát nem fér kétség a tanúk szerzőségéhez - azonban nemcsak az emlékezés mankójaként szolgált, hanem az idő egy önálló dimenziójaként is funkcionált. Sokan csak annyit mondanak, hogy az „én időmben" így és így volt. Nem kivételes a biológiai életkor megjelölése sem: vagyis hogy a kolostorba „gyermekkorától" vagy „fiatalkorától" járt az illető. Máskor életük egy kitüntetett szakasza ad keretet a történéseknek: ilyen például a helyi nemesek életének alfája és ómegája, az egykori körmendi várnagyság vagy a bírói múlt. A legérdekesebb azonban talán az, amikor pályájuk egészére tekintenek vissza. Körmendi Lőrinc atya, miután részletesen és név szerint felsorolta a kolostorba főztjüket hordó asszonyokat, az álmélkodó bíró kérdésére elmondta: mindezt onnan tudja, „mivel gyermekkorától fogva mostanáig napjait a városban töltötte, és bizonyos dolgokat még fiatalkorában látott, a többit pedig már a szent rendeket felvéve".~ A 39 éves Gyarmati Balázs, Szentkirály plébánosa pedig papi karrierje grádicsaihoz kapcsolta a körmendi eseményeket: ,,/í kolostorban mind az istentisztelet, mind a barátok létszáma igen lecsökkent, mivel amikor még Körmenden volt diák, csak egy Máté nevű barátot látott a kolostorban, ... később pedig, amikor ő már pap volt, Antal fráter lakott benne egymaga. ... Időnként ő maga is összejárt a barátokkal ..., főleg akkoriban, amikor még iskolamester volt, de aztán papként is"~ A közelmúlt koordinátáinak másik - a kívülállók előtt szintén eleve ismeretlen - rendszerét a helyi események alkották. Rosos Simon „Tamás bíboros érsekúr idejérőF, vagyis ez esetben a főpap földesuraságáról mint olyan időkről beszélt, amikor egy évig kilenc szerzetes is élt a kolostorban. Nemcsak a kolostor, de a körmendiek életében is új korszakot nyitott tehát a földesúrváltás: az istentiszteletek újbóli elmaradását Nádaljai Pondor Miklós azokhoz az évekhez kötötte, „melyek során Erdödy Péter úr Körmend földesura lett, és különösen az az év, amikor Péter úr megházasodott". Nem kevésbé volt fontos, hogy az uraság kit állított a vár igazgatására, aki ráadásul részt vett az úriszéki igazságszolgáltatásban is, és akivel a templomban és a kocsmákban egyaránt rendszeresen találkoztak. Nem meglepő tehát, hogy miközben egy-egy esemény évére vagy résztvevői'nevére a tanúk nem emlékeztek, azt ez alkalommal is tudták, ki volt akkoriban a várnagy/ Arra ugyanakkor bizonyára hatással volt a vizsgálat tárgya, hogy a helyi tisztviselők és elöljárók közül rajta kívül nem a bírók, hanem a perjelek regnálása periodizálja a közösség idejét. így az egyik rádóci (ma: Egyhá2? BAV Jkv. fol. 95v (Körmendi Lőrinc). 24 BAV Jkv. fol. 75v (szentkirályi plébános). 25 BAV Jkv. fol. 84r, 3. artikulus (Rosos Simon). 26 BAV Jkv. 63r, 3. artikulus (Pondor Miklós). 27 A legtöbbet ismételt történet előadói közül öten tudták, hogy ki volt a várnagy akkor „tempore castellanatus cuiusdam Benedicti Ferde", míg a tetten ért barát nevét és az esemény pontos évét csak ketten, és azt is rosszul. Lásd még Halastói Benedek atya: „tudja, hogy az egyik Szent Agoston-rendi barátot Bükön egy gyanús nővel találták, ... és az akkori László nevű körmendi várnagy famulusa elfogta. Az évre, amelyben ez történt, nem emlékszik." BAV Jkv. fol. 79r, 6. artikulus.
