Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Vörös Boldizsár: „Új mozgalom" - „régi eszközök"? Vitatkozó vélemények a magyarországi szociáldemokraták propagandamódszereiről a 19-20. század fordulóján
106 Személyes idő - történelmi idő Vörös Boldizsár Nagyon helyesen cselekszik tehát a pártvezetőség, hogy, eltérve a merev elvi állásponttól, az idén megkoszorúzza halottak napján Táncsics síremlékét és március 15-én pedig Petőfi Sándor szobrát ... Pedig hát sem Táncsics, sem Petőfi nem voltak ám abban az értelemben szociáldemokraták, mint aminőben mi most vagyunk; ők a mai értelemben véve a legsovinisztább magyarok voltak, de a nép iránt való érző szívükkel és a nép érdekében kifejtett muködésökkel úttörői voltak mostani elvünknek. A régi szereplőknek és régi időknek kegyeletlen megsértése csak káros, amit eddig elégszer tapasztaltunk, míg a szép emlékeknek tiszteletét javunkra aknázhatjuk ki. "" Az MSZDP történelmi személyiség-méltatásait azonban nem mindenki találta helyénvalóaknak. Lakatos László 1905. március 15. alkalmából a Könyvkötők Lapjában közzétett vezércikkében így vetette fel a kérdést: ,Jáegtiszteljük-e Petőfit azzal, ha szobrához kivonulunk, azon felette ízléstelen szoborhoz, melyet azon polgári társadalom állított fel, amely ellen ő küzdött s amely őt elsikkasztotta, bemocskolta. Március 15-ike tisztán nemzeti ünnep, melyhez minekünk éppoly kevés közünk van, mint például Szent Istvánhoz. Vagy ott van egy gyakorlati példa. Eveken keresztül kivonultunk a temetőbe, megtisztelni nagy halottainkat. E megtisztelés mindig november l-jén, egy tisztán katolikus ünnepen történt, melynek közössége ellen mindenesetre tiltakozunk. Az utolsó évben már nem mentünk ki, mert - elég volt a polgári szokások utánzásából. ...A proletárság új mozgalom, új szokásokat akar ... Petőfi szobrához ne vonuljunk ki többé, az ő emlékét nem tiszteljük annyira, amennyire mi ezzel alkalmazkodunk a polgári társadalomhoz. Március 15-ike a polgárság ünnepe ...A munkásságnak egy ünnepe van: május elseje, ez az ő ünnepe s ezt kell méltóan megünnepelnünk. Nemzeti és felekezeti ünnepekhez semmi közünk." Mindezzel összefüggésben, 1905 tavaszán, az MSZDP kongresszusára Lakatos a következő indítványt tette: „Tekintettel arra, hogy március 15-ike nem2 A németországi pártkongresszus. = Typographia, 1898. okt. 21. 1-2. p. - A korabeli idézeteket a mai helyesírási szabályoknak megfelelően közlöm, a félkövérrel szedett részek az eredeti kiemeléseknek felelnek meg. Az idegen nyelvű idézeteket magyar fordításban adom közre. A 19. és a 20. század fordulójának magyarországi szociáldemokrata sajtójáról lásd például Varsányi Erika: A szociáldemokrata sajtó és könyvkiadás, 1890-1948. In: A magyar szociáldemokrácia kézikönyve. Főszerk. Varga Lajos. Bp., 1999. 257-284. p.; Végh Oszkár: „Olvassátok munkástársak!" A magyarországi szakszervezeti sajtó története, 1867-1919. Bp., 1977. 173 p., XXIV t. (A magyar sajtó kiskönyvtára; 15.) Lásd ugyanakkor Parcsetich László és Weltner Jakab vitáját a szobrokról az MSZDP 1901. évi, VIII. kongresszusán: A magyarországi szociáldemokrata párt VIII. kongresszusa. = Népszava, 1901. máj. 30. 3. p. 3 Lakatos László: Márciusban. = Könyvkötők Lapja (továbbiakban: KL) 1905. márc. 25. 1. p. Lakatos Lászlóról lásd: Károlyi Mihály levelezése. 3. köt., 1925-1930. Szerk. Hajdú Tibor. Bp., 1991.894. p.
