Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csekő Ernő: Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése egy tragédiába fordult képviselőválasztás kapcsán. Pincehely, 1901
104 Személyes idő - történelmi idő Csekő Ernő lözhetetlen eszközét, a periodizálást, illetve annak termékét, a történeti korszakolást ne végletesen értelmezzük. Szűkebb témánkra lefordítva ez azt jelenti, hogy mindamellett, hogy a tárgyalt választás időszakában a zsidóellenességet a fő auktorok részéről már - amint a tanulmányból kiderült, a pincehelyi választókerületben is erőteljesen jelen lévő - a gazdasági és társadalmi érdekellentétektől vezérelt, tényszerű, racionálisan is megindokolt politikai antiszemitizmus jellemzi, egyúttal a vallási eredetű antijudeizmus kelléktárából áthagyományozódó előítéletek, hiedelmek, tévhitek érvényesülésének is tanúi lehetünk. Pincehely és környékén vélhetően többen - netán sokan - voltak, olyan személyek, akik tételesen hittek a vérvádban, de minden bizonnyal sokan voltak olyanok is, akik az előző fejezetben leírt módon csak a zsidókkal szembeni ellenszenvüket, érdekellentéteiket vetítették a vérvádba, illetve azok, akik racionálisan végiggondolva, nem hitték el azt, de az érzelmek, indulatok szintjén az mégiscsak hatással volt reájuk. Végül hadd említsem még meg, hogy a néppárti sajtóban, mely a tragédia előidézésében fontos szerepet tulajdonított a zsidóknak, a polgári büntetőjogi per előrehaladtával egyre inkább teret kapott, akár csak sejtetés szintjén is, az az értelmezés, mely szerint a terheltek körét tekintve kétségtelenül egyoldalúnak tűnő - 72 terhelt közül csak két-három nem volt néppárti - eljárás mögött a zsidók állnak. 68 Pedig ha az eljárás kapcsán bármi célzatosságot lehet feltételezni, az nem volt más, mint a hatalom választáson közreműködő exponensei - így a helyi közigazgatás, de legfőképp a csendőrség -, valamint az ellenzék által amúgy is össztűz alatt álló választási rendszer „tisztára mosásá"-ra tett kísérlet. Ezzel szemben, a büntetőjogi per kimenetele szempontjából a zsidóknak tulajdonított kiemelt szerep bizonyos értelemben értékelhető akár, a Kende Tamás által modernizált vérvádként titulált, zsidók uralmához, világméretű összeesküvéséhez kötődő képzetek egyfajta megnyilvánulásaként. Ez akár besorolható a Karády Viktor által meghatározott, primordialisnak ható - elemi erejű, áthághatatlan, nem racionalizált, nem érvekre épülő - stigmatizációs rendszer elemei közé. Karády Viktor: Asszimiláció és társadalmi krízis. A magyar-zsidó társadalomtörténet konjunkturális vizsgálatához. = Világosság, 1993. 3. sz. 38. p. A törvényszéki főtárgyalásra saját tudósítót küldő néppárti lap, az Alkotmány például a főtárgyalás előtti cikkében, a vádirattal kapcsolatban többek között a következőket emelte ki: „érdekességet képez az a körülmény, hogy' míg a vádlottak valamennyien néppártiak, a tanuk egytől-egyig a győztes Rátkay-párt hívei és ezek közül is vagy százan zsidók." illetve „... a tárgyalás során kifog derülni az igazság, ha mindjárt két annyi zsidó tanú is volna meghívd". A pincehelyi véres választás. = Alkotmány, 1903. jún. 14. 9-10. p. A zsidó tanúk jelentős számának kiemelése nem véletlen, egyrészt a néppárti közönség előtt bizonyítólag hathatott az eljárás tisztátalanságára, a zsidók befolyására, másrészt a vádak tarthatatlanságára, hiszen az antiszemita olvasatban a zsidó tanú egyet jelentett a hamis tanúskodással. Istóczy lapja, a 12 Röpirat az 1880-as években többször foglalkozott e kérdéssel, akár hosszabb „tanulmányban''' kifejtve, hogy a zsidók számára vallási tanításaik, előírásaik nem ítélik el a hamis tanúskodást. 12 Röpirat, 1882. nov. 15. 49-56. p.
