Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

II. HAJNAL ISTVÁN SZELLEMI ÖRÖKSÉGE - Huszár Tibor: Hajnal István és a magyar szociológia intézményesülése

Huszár Tibor HAJNAL ISTVÁN ÉS A MAGYAR SZOCIOLÓGIA INTÉZMÉNYESÜLÉSE A magyar szociológia keletkezéstörténetét a töredezett folyamatosság jellemzi. Az előtörténet két meghatározó szakaszaként, a századelőn a polgári radikálisok színrelépését és a harmincas évek falukutató mozgalmát említik. E mozgalmak azonban nem egymásra épültek, és ha volt is kölcsönhatás, nem jellemezhetők egy evolúciós folyamat két szakaszaként. Ezen állítás akkor is igazolható, ha a folyamatot az intézményesülés oldaláról vizsgáljuk. E folyamatnak ugyanis egy leegyszerűsített változat esetén is legalább két alkotóeleme, vonatkozásrendszere van: a.) kognitív (gondolati), b.) szociális-szervezeti. A kognitív vonatkozás mindenekelőtt meghatározott fogalmi kultúra kialakulásával kapcsolatos. E folyamat gondolati forrásvidékei országonként eltérőek (filozófia, etnológia, közgazdaságtudomány) voltak, ám az eredmény egy önálló és egységes szakmai nyelv és értelmezési séma kialakulása, ami természetesen nem zárta ki, hogy ezen egységes szakmai nyelven belül különböző irányzatok konkuráljanak egymással; a szociológia történetét több paradigma egyidejű létezése jellemezte (lásd Max Weber és Emile Durkheim gondolatainak továbbélő, megújuló hatását). Uymódon a kialakult önálló fogalmi nyelv értelmezési séma nem egy monolit világértelmezést jelentett, hanem azt, hogy a viták egyre inkább nem a kibocsájtó műhelyek: a filozófia, az etnológia, vagy a közgazdaságtudomány - vagy bármelyik más szaktudomány nyelvén folytak. E folyamat eredményeként spec ifi kálódott a tudomány tárgya, gazdagodott módszertani arzenálja; a szociológia a többi társadalomtudománnyal kölcsönhatásban lévő, azok eredményeit is hasznosító, ám saját törvényei szerint fejlődő szaktudománnyá vált. E folyamat a legtöbb országban nem maradt mentes a konfúzióktól, a visszaesésektől, ám a hangsúlyt a szociológia-történet Franciaország, Németország vagy az USA esetében mégis joggal emelte ki a folyamatosság mozzanatait; Magyarország esetében a történet íve, belső dinamikája részben más volt. Félreértés ne essék: nem azt állítjuk, hogy Jászi Oszkár, Szabó Ervin, Szende Pál, Braun Róbert nem voltak originális gondolkodók, hogy szerepük a szociológia hazai meghonosításában nem úttörő. A probléma témánk vonatkozásában az, hogy e mozgalom a '10-es években radikalizálódott, és hogy a meghatározó egyéniségek a politika, a politikai publicisztika felé fordultak. E megállapításnak nem mond ellent az a tény, hogy e mozgalom a szociológia hazai intézményesülésének szociális-szervezeti alapozásában is úttörő szerepet játszott: gondoljunk a Társadalomtudományi Társaság vitaestjeire, a Társadalomtudományi Könyvtár című sorozatra, a Húszadik Század című folyóiratra.