Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)
III. SZAKSZERŰSÖDÉS ÉS ISKOLÁZTATÁS - Tóth István György: írástudatlan tanítók és üresen álló iskolák: a 17-18. századi iskolatörténet csapdái
írástudatlan tanítók és üresen álló iskolák: a 17-18. századi iskolatörténet csapdái 85 dot a tanítók iskolázottságára. Batthyány József későbbi esztergomi érsek 1754ben 3 mesterről - a martyánci, bogötei és dobrai tanítókról - azt írta, hogy tudatlan és a gyerekek oktatására alkalmatlan emberek, akik csak arra alkalmasak, hogy énekeljenek és harangozzanak. 13 Bár ezt Batthyány nem mondta ki, ismerve a korabeli alacsony követelményeket, azt kell gondolnunk, hogy írni sem tudtak. A többi tanítóról a vizitátor csak annyit írt, hogy jól tanítottak. A szigorúbb, 1770. évi állami iskola-összeírás a nemeskeresztúri tanítót egyszerűen idiótának nevezi. Mégis ő írni is tanított, „...már amennyire az éjféle gyengécske emberek képességeiből kitelik" 14 5 iskolamester viszont csak olvasást tanított, mivel írni maguk is alig, vagy egyáltalán nem tudtak. Ilyen tudatlan ember lehetett Tana és Nagykajd közös mestere, akinek „...egy tanulója sincs, mivel maga az iskolamester is keveset tud." Más tanítókról szólván, egyértelműbb az összeírás, világosan kiderül belőle, hogy a mester azért tanított csak olvasásra, mivel írni maga sem tudott. A nicki ideiglenes tanító „...alkalmatlan a tanításra az olvasáson és a szótagoláson felül." A kemenesaljai Bögötén Gál Márton „...csekély tudományú ember, ezért imakönyvekből tanítja olvasni..." a gyerekeket, a közeli Szergény mestere is „...csak az olvasás tanítására képes." Árokszállás iskolamestere, Sebastian Steger - aki egyszersmind egyházszolga és varga is volt - telente 30 gyereket tanított olvasni, írni azonban nem, „...mivel arra maga is alkalmatlan." Az írástudatlan iskolamester alakja tehát a 18. század második felében sem tűnt el. Szily János szombathelyi püspök feljegyezte, hogy tudtak-e latinul a tanítók, ebből következtethetünk az iskolázottságukra, hiszen a latintudás a gimnázium legalább 1-2 osztályának elvégzését feltételezte. Itt is egy csapda leselkedik azonban az iskolatörténészre, mert a latintudás megítélése igencsak szubjektív dolog. A 4 éven át tartó egyházlátogatás nem adott, nem is adhatott pillanatfelvételt a megye katolikus egyházáról. A kép több helyen „bemozdult". Hegedűs József tanítót előbb Németgencsen, majd egy évvel később Nagysitkén is összeírták, ott tudott latinul, új állomáshelyén azonban már csak magyarul. Hasonlóképpen elköltözött a vizitáció alatt István József iskolamester. Pinkamindszenten még beszélt latinul, mire Petőolaszkára ért - úgy látszik - már elfelejtett. Igen közelítő értéke van tehát annak, hogy Szily püspök szerint a tanítók pontosan egyötöde (46 mester) tudott latinul. Megerősíti viszont ezt a számot, hogy a 8 évvel korábbi iskola-összeíráskor, 1770-ben a tanítók 17 %-a (36 mester) tanította a latin nyelvet is, általában csak a ragozásokat. Ugyanakkor a jánosházi, a sárvári és a károlypattyi iskolákban 1770-ben olyan magas szinten folyt a latintanítás, hogy az innen kikerülő diákok könnyedén folytathatták tanulmányaikat a jezsuita gimnázium második illetve harmadik osztályában. 13 MOL Filmtár 5198. fol. 1180., 5200. tol. 1160.318. 14 MOL C 39. Helytartótanácsi It. Acta fund. Lad. E.I. Vas m. 15 MOL Filmtár 23724. fol. 57., 23723. fol. 165., 23721. fol. 108., 23722. fol. 51.
