Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

III. SZAKSZERŰSÖDÉS ÉS ISKOLÁZTATÁS - Tóth István György: írástudatlan tanítók és üresen álló iskolák: a 17-18. századi iskolatörténet csapdái

86 Írástörténet - szakszerüsödés Tóth István György írástudatlan és gimnáziumi szinten oktató mestereket egyaránt találunk tehát a 18. század második felében. Mindig is voltak és lesznek jó és rossz tanítók, de ekkora különbségek csak a Ratio Educationis, a rendszeres tanítóképzés megindulása előtt voltak elképzelhetők. 1777-ben Mária Terézia rendelete, a Ratio Educationis a kisiskolák működését is szabályozta. Előírta, hogy valamennyi gyerek iskolaköteles, és azt is, hogy a falusi tanítók a nemesek gyerekeit és az értelmesebb parasztfiúkat a latin nyelv alapjaira is oktassák.

16 Vas megye iskoláit vizsgálva kitűnt azonban, hogy a tanítók alig egyötöde tudott latinul, az általános latinoktatás tehát kivihetetlennek bizonyult, és az is, hogy az iskolaépületek olyan kicsinyek voltak, hogy amennyiben valamennyi gyerek iskolába akart volna járni, be sem fértek volna az iskolákba. Magyarországon az első Ratio Educationis előírásai jórészt papíron maradtak, míg Alsó-Ausztriában és a cseh korona tartományaiban nagyrészt végrehajtották azokat. Az eredmény nem is maradt el: az osztrák és cseh tartományokhoz képest Magyarország következő évszázad során erősen lemaradt az alfabetizációban. 16 Ratio Educationis. Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása. Ford. jegyz. és mutat, ellát. Mészáros István. Bp. 1981. 69. 91.