Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Veszprémy László: A 12. századi magyar kódexírás alakulása

56 írástörténet - szakszerűsödés Veszprémy László ben is, míg a kötet lektora inkább a 12. század első felére találta jellemzőnek, és így jelent meg a töredékkatalógusban - tegyük hozzá - helyesen. Először röviden néhány szót az említett, ún. ferde ovális stílusról (schrägovaler Stil). Legutóbb Bernhard Bischoff érintette a kérdést az 1981. évi müncheni kódexkiállítás katalóguskötetében (Kalligraphie in Bayern). A gyakorlat a 10-11. század fordulójának szorosabb ductusú írásaira vezethető vissza. Nevét onnan nyerte, hogy eredetileg az „o" betű, de az írás néhány más betűjének ívei is enyhén jobbra dőltek illetve oválisak voltak. Az írás kialakulásának ideje all. század első évtizedeire tehető, helyileg valószínűleg Regensburgra. E stílus kiemelkedő képviselője az 1010 körül született és 1070 körül elhalálozott Otloh, st. emmerami szerzetes, aki egymaga húsznál több liturgikus könyvet másolt, és több évet töltött másolással kolostorán kívül, nagyban elősegítve ezzel az írásstílus terjedését. Az 1200 körüli évekig népszerű és elterjedt írás természetesen változott, amit már földrajzi elterjedtsége is indokolt. Legkorábbi kódexeinket illetően helyénvaló a legnagyobb fokú óvatosság. Ezt jól mutatja az ún. nyitrai Szelepchényi evangelistarium esete is, amelyet a 11. század elejétől a 12. század közepéig próbálnak datálni. Tekintettel arra, hogy a magyar szentek hiányoznak belőle, másolása nem tehető sokkal 1083 után.

10 írásához hasonlót találunk például a franciaországi datált kéziratok között a 11. század közepétől (Cluny, 1049 előtt, Manuscrits Tom. III. Pl. XVIII.), 1058 (St. Maur-des-Fossés, Tom. II. Pl. X.), 1059 (Echteraach Tom. III. Pl. XXII.), 1113-24 (Nogent-sous-Coucy, Tom. II. XII.), de jól illik ide a zágrábi Evangeliarium (MR, 153) írásképe, amely köztudottan francia eredetű. A három legrégibb, Zágrábban őrzött liturgikus kéziratunkat szokásos módon a püspökség alapításával hozták kapcsolatba, és így másolásukat is 1090 körűire tették. Ez persze nem szükségszerű, hiszen e kéziratokhoz az alapítást követő évtizedek során is hozzátapadhatott a Szt. László általi alapításhoz kötődő hagyomány, amelynek azután végeredményében fennmaradásukat köszönhették. Közülük az Esztergomi benedictionale vitathatatlanul a 11-12. század fordulójáról származik. Kevésbé elegáns mint az Otloh-másolatok, de joggal látjuk benne a dél-német írástradíció egyik első hazai emlékét (Kalligraphie, Abb.25., Katalog, Abb.23,24.). Ennél jóval korábbi lehet a Garamszentbenedekre lokalizált sacramentarium töredék írása. Külföldi párhuzamok alapján (Kalligraphie, Abb.21,22.) 8 Veszprémy L.: Egy 12. századi sermonarium-töredék. in Magyar Könyvszemle 102, 1986 5360. és Fragmenta Latina codicum in Bibliotheca Seminarii cleri Hungarie centralis. Ed. Mezey László. Bp.-Wiesbaden, 1988. No. 2. 9 Bischoff, Bernhard: Paläographie des römischen Altertums und des abendländischen Mittelalters. Berlin, 1979. 154 passim, uo: Kalligraphie (1. rövidítések) 34-36., Schneider, Karin: Gotische Schriften (1. röv.) 9-24. 10 Codex Nitriensis. Ed. Július Sopko-Júlíus Valach. Matica slovenská, 1987. és A Nyitrai Evangelistarium, im Ars Hungarica 21. (1993) 5-10. " Wehli Tünde: A zágrábi püspökség Szent László kori kódexei, in Szent László és Somogyvár. Tanulmányok a 900 éves somogyvári bencés apátság emlékezetére. Kaposvár, 1992. 83-97.