Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Könnendy Kinga: Nagy Lajos király ismeretlen szupplikációja az ÖNB Cod. 2042 jelzetű kódexében (Adalék az Anjou-kori capella regia gyakorlatához)

48 írástörténet - szakszerűsödés Körmendy Kinga fru..., si aliud fieri contingent inter Hungarie Gregorum et Racie regno, nasscentur discordie, pululabunt querre et bella insurgent infinita...". E szerint a királyt több ok vezette a kérvény benyújtására. Először, ha az esküvel megerősített beleegyezését visszavonta volna, a botrány nem lett volna elkerülhető. Másodszor alattvalóinak nyugalmáról volt szó, mert ellenkező esetben Magyarország, valamint a görögök és szerbek országai között viszálykodás támad, amely vég nélküli háborúskodáshoz vezethetett volna. Ennek elkerülésére nyílt lehetősége a pápának a jogorvoslattal, azaz a felmentés megadásával, amely kiküszöbölhette a házassági akadályt: „De quibus Sanctitati Vestre convenit remedio occurrere opportuno."" A kánonjogi eljárásnak megfelelő, diszpenzációkérés hátterében Nagy Lajos balkáni politikája húzódott meg. A katolikus hittérítéssel egybekötött hadjáratok az ország déli határainál fekvő területek fölötti fennhatóság megszerzésére is irányultak. Ezek során hol szövetséges, hol ellenséges viszonyba került a bosnyák és a szerb uralkodókkal, akik politikájuk érdekében a pápa és a magyar király szövetségeseiként, a katolikus vallás támogatóiként, majd az orthodoxia híveiként, esetenként az eretnek bogumilok támogatásával, ellenségként léptek fel. E politikájuk egyik eszköze volt a házasságkötésekkel megerősített, rokoni kapcsolatok létesítése. Nagy Lajos több balkáni háborúban próbált egyértelmű helyzetet teremteni, de döntő fölényt sohasem sikerült kiharcolnia. A tervezett nápolyi hadjárat miatt pedig igyekezett a déli határok nyugalmát biztosítani 1346-ban." A III. Dusán István (1331-1355) szerb uralkodóval megkötött békéhez kapcsolódhat a magyar király kérvénye, amelynek tartalmáról sem a hazai, sem a délvidéki forrásanyagban nincs említés. A kérvényben Dusán István a görögök és szerbek császáraként, fia pedig a szerbek királyaként van említve. Ez azt bizonyítja, hogy a keltezetlen supplicatio csak 1346 után íródhatott, mert ekkor koronáztatta magát III. Dusán István Üszkübben a görögök császárává, és ruházta át a szerb királyi címet Uros fiára. Úgy látszik, a szakadatnak számító szerb uralkodó - fia számára történő katolikus feleség választásával is - hatalmi helyzetét kívánta megerősíteni. Engel Pál véleménye szerint ez a házasság az 1446/1447-ben létrejött békekötés egyik feltétele lehetett. A szerb király fiának magyarországi érdekeltségű házasságkötésére a nyomtatott vatikáni forrásokban, VI. Kelemen (1342-1352) és VI. Ince (1352-1362) kérvénykönyveiben sem találunk utalást.

6 A kérvényben az esetleges előterjesztési formájára azonban következtethetünk a római kúria szabályozott ügyintézé2 Köszönöm Borsa Ivánnak a supplicatio olvasatához nyújtott lényeges segítségét és tanácsait. 3 Hóman Bálint-Szekfü Gyula: Magyar történet. II. Bp. 1936. 185. 4 Uo. 160. - Jirecek, Constantin: Staat und Gesellschaft im mittelalterlichen Serbien. Studien zur Kulturgeschichte des 13-15. Jahrhunderts. Denkschriften der kaiserlichen Akademie der Wissenschaft in Wien. Bd. LVI. Wien, 1912. 11. 5 Köszönöm Engel Pálnak a kérvényben tárgyalt történelmi esemény tisztázásához nyújtott szakmai segítségét. Véleménye szerint a kérvény elsősorban a középkori szerb-vatikáni kapcsolatok miatt jelentős. 6 Vö. Bossányi Árpád: Regesta supplicationum 1342-1394. I—

II. Bp. 1916-1918. Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. I. Bp. 1901.