Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)
I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Madas Edit: Műfaj - írástípus - anyanyelvüség (Előtanulmány a magyar nyelvemlékek paleográfiájához)
Műfaj - írástípus - anyanyelvűség 19 feljebb fejezetcímekben kapott helyet. A használati folyóírás, a cursiva currens és a még igénytelenebb, gyorsabb és jegyzetelőbb jellegű, cursiva notularis viszont - főleg az egyetemi írásgyakorlat révén - meghonosodott a kódexekben, és a latin nyelvű, magánhasználatra készült tudományos könyvek egy része ezzel az írástípussal íródott. A két véglet között - még a 14. század második felében - kialakult egy új, önálló, kurzív- és textualis elemeket ötvöző könyvírás, a bastarda. Egyes betűi a kurzívból származtak, a betűket azonban, még ha általában egymáshoz is érnek, a scriptor külön-külön formálta. (írásnívó tekintetében a korábbi gothica textualisnak felelt meg, és általában annak a helyére is lépett.) Ennek a térben és időben nagy változatosságot mutató és elsősorban a nemzeti nyelvű irodalmakhoz kötődő írástípusnak kalligrafikus változatai is kialakultak (bastarda formata), de közeledhetett a használati írásokhoz is, amennyiben a kurzív(több betű egybeírása a toll felemelése nélkül = bastarda cursiva) vagy a kurrens jelleg (gyorsan, igénytelenül egymás mellé jegyzett betűk = bastarda currens) vált meghatározóvá. A bastarda jellegzetességeit a Besztercei Szójegyzék (1410 körül) írásán mutatjuk be (1. sz. melléklet). A fejezetcím gothica textualis formataban íródott. Ehhez képest kurzív elemek a szövegben: a kurzív a; a „hosszú" s és az f szára valamint a h íve az alapvonal alá nyúlik; a szóvégi „kerek" s a maiuscula B-re hasonlít; a b, 1, h, k, d betűk hurkosak. Jellemző még, hogy a „kerek" r z-hez hasonló formájú, a v fölül bezárul, a g az alsó hurok nyitva hagyásával egyszerűbbé válik. Mindez valójában csak formalitás, a másoló a betűket, sőt gyakran az egyes betütagokat is önállóan formálta. (A latin szavak fölé írt magyar megfelelők bastardájában a valódi kurzív jelleg erősebb.) Mi okozhat mégis terminológiai bizonytalanságot? 1953-ban az első nemzetközi paleográfiai kongresszuson G. I. Lieftinck javaslatot tett a gótikus írásfajták nomenklatúrájára, amelyet később maga is módosított. 7 A bastarda terminussal két másik fogalom, a cursiva textualis és a hybrida keveredik a szakirodalomban. A cursiva textualis kifejezést időnként - Lieftinck korai álláspontja alapján - általános, kurzív- és félkurzív könyvírás jelentésben használják, ami így a bastardát is magában foglalja, adott esetben pedig helyettesíti. Mivel azonban Lieftinck éppen a Nomenclature-ben a cursiva textualisnak egészen határozott, a bastardától - a kurzivitás és a szabályosság szempontjából - megkülönböztetettjelentést adott, a fent leírt -jól körvonalazható - írástípussal kapcsolatban hazai használatra is a sokkal egyértelműbb és mára mindenütt elfogadott bastarda terminust javasoljuk. A hybrida kifejezést Lieftinck először kerülni igyekezett, bastardának pedig csak azt az írástípust nevezte, melyben a b, 1, h, k és d betűk hurok nélkül szerepelnek. A Datált kéziratok idézett corpusában viszont éppen a „hurok nélküli" típust nevezte hybridának. Pavel Spunar a cseh- és 6 Lieftinck, G.I.: Pour une nomenclature de l'écriture livresques du IX C au XVT siécle. Paris 1954. 7 Lieftinck, G.I.: Manuscrits dates conserves dans les Pays-Bas. I. Amsterdam 1964. XV ff.
