Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Madas Edit: Műfaj - írástípus - anyanyelvüség (Előtanulmány a magyar nyelvemlékek paleográfiájához)

20 írástörténet-szakszerüsödés Madas Edit a lengyel bastarda fejlődését elemző tanulmányában ugyancsak megkülönböztette a hurkok miatt kurzívabb jellegű bastardát a hurok nélküli hybridától. J. Kirchner a gótikus könyvírásoknak szentelt gazdag albumában

9 nem tett különbséget a két alfaj között, és csak a bastarda elnevezést használta. Megítélésünk szerint szerencsésebb egy-egy írás jellemzésekor a bastarda terminus mellett jeleznünk, hogy a hurkos vagy a hurok nélküli változatról van-e szó, mint egy nem egészen kiforrott jelentésű új terminust bevezetni. Térségünk 15-16. századi nemzeti nyelvű irodalmainak paleográfiai vonatkozásaival legátfogóbban P. Spunar foglalkozott, fent hivatkozott munkájában. Összehasonlító elemzésében arra keresett magyarázatot, hogy a bastarda jelentősége miért volt sokkal korlátozottabb a lengyel anyanyelvű írásbeliségben, mint a cseh nyelvű irodalomban, amelynek pedig kizárólagos hordozója. A cseh nyelvű egyházi- (vallásos költészet, legendák, verses sermók, bibliafordítások, teológiai traktátusok) és világi irodalom (verses krónika, lovagi epika, világi líra, drámai kompozíciók) a 14. század végén egyaránt gazdag volt. A bastarda - ehhez az irodalomhoz szorosan kapcsolódva - az 1380-as években jelent meg mint új, praktikus, gyors, de a közösségi használatot a jól olvashatóság révén biztosító könyvírás. Fejlődése a 15. század végéig pontosan nyomon követhető, a „cseh bastarda" paleográfiai fogalom. A lengyeleknél a jobbára egyházi jellegű nemzeti irodalom csak a 16. század elején virágzott fel. A bastarda is későn, 1420 körül jelentkezett és nem vált „nemzeti írássá", mint a cseheknél, hanem az anyanyelvű kódexek jó része is gothica textualisban vagy cursiva textualisban íródott. A lengyel bastarda csúcspontját a 16. század elején érte el, a hurok nélküli változatban, amelyben Spunar olasz humanista hatást lát. A bastarda recepciójában és fejlődésében tapasztalható különbségek oka a két anyanyelvű irodalom eltérő fejlődésében és tartalmában lelheti magyarázatát. Nálunk a könyvpusztulás mértéke olyan nagy volt, hogy viszonylag pontos képet a bastardáról is csak a megmaradt emlékek körültekintő vizsgálatával kaphatunk. Szinte valamennyi nyelvemlék kódexünk másolat, általában nem is közvetlen, hanem többedik másolat. 1440 tájáról maradt fenn az első összefüggő magyar nyelvű kézirat, a Ferenc-legendát tartalmazó Jókai-kódex. (A fordítás maga az 1380-as évekre tehető.) írása tipikus, jól kiforrott bastarda currens, a hurkolt változat (2. sz. melléklet). Jóval kevésbé szögletes, mint a Besztercei Szójegyzék bastardája. (Ott a latin nyelvű szövegben nem találkozhattunk a bastardát jellemző, arab hármashoz hasonlító z-vel.) Újabb fejlemény az x-hez hasonló r - csak a bal lába hiányzik -, és a cseheknél az 1440-es, a lengyeleknél az 1450-es években megjelent k-forma, amelynél az arab ketteshez hasonlító ív és rövid szár belekerült a felső hurokba. A Jókai-kódex scriptora nem volt nagyon kvalitásos. írása elég egyenetlen, de az írástípus olyan fejlett, hogy mögötte min8 Spunar, P.: L'

evolution et la fonction de la bätarde en Boheme et en Pologne. Studia zródloznawcze 6 (1961) 1-19. 9 Kirchner, J.: Scriptura gothica libraria a saeculo XII usque ad fínem medii aevi LXXXVII imaginibus illustrata. München-Wien 1966.