Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)
IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Tóth Árpád: Pest város tisztviselői az 1820-40-es években
Pest város tisztviselői az 1820-40-es években 137 sebe. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy feltáratlan visszaélés nem történt, de ez a kormányzati beavatkozást úgysem érintené. Tanulságos lenne még azt is tudni, hogy a nem Pesten születettek milyen életkorukban és milyen okból - esetleg egyetemi tanulmányaik miatt - kerültek ide illetve a város szolgálatába. Összegezve annyit mondhatunk tehát a pesti szenátorokról, hogy igazgatási gyakorlat és valószínűsíthető szakirányú végzettség után kerültek magas pozíciójukba, ahol viszonylag eredményesen végezték munkájukat. Beosztásuk betöltésénél pedig nem volt döntő szempont az, hogy Pesten születtek-e vagy pedig bevándorlók voltak. 2.) A vizsgált személyek csoporttudata a korábban említett módszer segítségével, vagyis a házasságok és a pályaválasztás alapján jellemezhető. Miután a hagyatéki anyagok alapján a mintához képest is viszonylag kevés esetben sikerült a tisztviselők családjait és a közeli rokonok foglakozását azonosítani, ezért a megalapozatlan általánosítás helyett inkább szempontokat említek. Az adatok áttekintése nyomán 10 első benyomásként szembetűnő, hogy kevés esetben fordult elő a családban több, fontos beosztást betöltő tisztviselő. Ha pedig igen, akkor sem feltétlenül kell a korrupciót gyanítanunk, helyette bizonyos esetekben érdemesebbnek tűnik értékítélet nélkül a státusz vagy a kulturális tőke átörökítési kísérletének minősítenünk az esetet. Ez azonban nem lehetett kizárólagos stratégiája a tisztviselők családjainak, hiszen a tisztviselői hivatal nem bizonyult stabil megélhetésnek. Ez tűnik ki azokból az esetekből, amikor a még a legmagasabb beosztást betöltők családjában is akadt a fiúk között olyan, aki a család tradicionális mesterségét vitte tovább. Ez látszik az 1827-ben elhunyt Fellner Benedek polgármester családfájáról. Fiai közül az idősebb orvosnak tanult és a város tisztiorvosa lett, míg a fiatalabb kelmefestő maradt. A lányok közül az egyik katonatiszthez ment nőül (valószínű, hogy az ő gyerekük lett 1846-ban gyakornok a Városházán), a másik pedig egy pesti nemes ügyvéd felesége lett. Hasonlót tapasztalunk a Pisztory családban is, akik között egy évszázad alatt tizenegy tisztviselő fordult elő, akik közül azonban többen is csak az alacsonyabb beosztásokig jutottak el, míg Pisztory Jakab tanácsnok egyetlen fivére az apa molnármesterségét folytatta. Nem találtunk viszont iparost a Morlin családban. Azért érdemes erről a családról külön is szólni, mert esetükben a különböző honorácior foglalkozások közötti átjárást figyelhetjük meg. Az apa Vácott volt uradalmi számtartó, fiai közül pedig Morlin Imre Pestre vándorolt, ahol végül - 12 évnyi hivatali pályafutás után - szenátori rangra jutott, az ifjabb Ádám viszont a gazdatiszti hagyományt folytatva kasznár lett Vác környékén. lü BFL IV. 1202/cc. Testamenta et Inventaria. A hivatkozandó iratok a következő jelzeteken találhatók meg: 443 AN - Fellner Benedek 4082 AN - Muzsik János 3618 AN - Pisztory Jakab 3548 AN - Kráhl József 1754 AN - Morlin Imre 2692 AN - Seeber Károly 2504 AN - Pintér György 5361 AN - Tölgyessy János 1022 AN - Medvenics Miklós 2287 AN - Tretter J. György
