Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

I. ÍRÁSTÖRTÉNET - ÍRÁSBELISÉG - Solymosi László: Chirographum és írásbeliség

Solymosi László CHIROGRAPHUM ÉS ÍRÁSBELISÉG* A 12. század elején egy flandriai apát a következő megerősítő záradékkal látta el oklevelét: „Quoniam igitur funiculum triplex difficile rumpitur, ad confirmandam huius nostre concessionis paginam cyrographum scripsimus, testes notavimus, sigillum Beati Amandi apposiumus" Vagyis a magánoklevél hitelesítésére chirographumot írtak, azaz chirographálták az oklevelet, feljegyezték a tanúk neveit, és az apátság védőszentjének pecsétjét erősítették rá. A chirographálás, mint a hitelesítés egyik módja abból állt, hogy az oklevél szövegét kétszer vagy többször egymás alá vagy egymás mellé egyetlen pergamenlapra írták, és az egyes szövegek közé a ,kézírás'~ ,kézi rat' jelentésű görög eredetű chirographum szót írták (innen az elnevezés) majd ezen keresztül szétvágták a pergament. Máskor a chirographum szó helyére többszavas legenda: oklevélrész vagy annak tartalmával kapcsolatos kifejezés, grafikus szimbólum (kereszt, monogram, krisztogram), az ábécé valamennyi vagy több-kevesebb betűje került. Olykor a szöveges legendát grafikus szimbólumokkal kombinálták. * Az alábbi szöveg leadása óta megjelent tanulmányaim: Chartes archiépiscopales et épiscopales en Hongrie avant 1250. In: Die Diplomatik der Bischofsurkunde vor 1250. La Diplomatique épiscopale avant 1250. Referate zum VIII. Internationalen Kongreß für Diplomatik. Innsbruck, 27. September - 3. Oktober 1993. Hg. v. Christoph Haidacher und Werner Kotier. Tiroler Landesregierung, Innsbruck, 1995. 159-177.; A bencés konventek hiteleshelyi oklevéladásának kezdetei. In: Mons Sacer. 996-1996. Pannonhalma ezer éve. I. Szerk. Takács Imre, Monostori Martina, Szovák Kornél. Pannonhalma, 1996. 481-498.; Graphische Symbole in den ungarischen Urkunden des 11.-13. Jahrhunderts. In: Graphische Symbole in mittelalterlichen Urkunden. Beiträge zur diplomatischen Semiotik. Hg. v. Peter Rück. (Historische Hilfswissenschaften Bd. 3.) Jan Thorbecke, Sigmaringen, 1996. 607-632.; A székesfehérvári káptalan hiteleshelyi működésének főbb sajátosságai az Árpád-korban. In: A székesfehérvári Boldogasszony bazilika történeti jelentősége. Szerk. Farkas Gábor. Székesfehérvár Város Levéltára, Székesfehérvár, 1996. 180-201.; A pápai kancellária hatása a magyarországi oklevéladásra a 13. század közepéig. Történelmi Szemle 39 (1997) 335-344.; Der Einfluß der päpstlichen Kanzlei auf das ungarische Urkundenwesen bis 1250. In: Papsturkunde und europäisches Urkundenwesen. Studien zu ihrer formalen und rechtlichen Kohärenz vom II. bis 15. Jahrhundert. Hg. v. Peter Herde und Hermann Jakobs. (Archiv für Diplomatik. Schriftgeschichte, Siegel- und Wappenkunde. Beiheft 7.) Böhlau, Köln-Weimar-Wien, 1999. 87-96.; Die Eigenarten der Urkundcnausstellung des Stuhlweißenburger Kapitels in der Arpadenzeit. In: Im Gedächtnis der Kirche neu erwachen. Studien zur Geschichte des Christentums in Mittel- und Osteuropa. Festgabe für Gabriel Adriányi zum 65. Geburtstag. Hg. v. Reimund Haas, Karl Josef Rivinius, Hermann-Josef Scheidgen. (Bonner Beiträge zur Kirchengeschichte, Bd. 22.) Böhlau. Köln-Weimar-Wien, 2000. 479-494. 1 A témával és irodalmával alábbi publikációm foglalkoztak: A hiteleshelyi pecsélhasználat kezdeteihez, Magyar Herold 1(1984), 91-139; Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról, Levéltári Közlemények 55(1984), 237-251; Guden magánoklevele másodlagos pecsétjének eredete, Veszprémi Történelmi Tár 1(1989), 101-105; Árpád-kori okleveleink grafikus szimbólumai, Aetas 1991/3-4, 14-39.