Írástörténet, szakszerűsödés - Rendi társadalom, polgári társadalom 6. (Szombathely, 2001)

IV. SZAKSZERŰSÖDÉS AZ IGAZGATÁSBAN ÉS A VÁLLALKOZÁSBAN - Benedek Gábor: Szakszerűsödés és mobilitás a dualizmuskori bürokráciában

Benedek Gábor SZAKSZERŰSÖDÉS ÉS MOBILITÁS A DUALIZMUSKORI BÜROKRÁCIÁBAN A jelen dolgozatban a kiegyezést követő időszak minisztériumainak és a vármegyéinek tisztviselői karát kívánom összehasonlítani. Az elmúlt évek folyamán több vizsgálatot végeztem a dualizmuskori minisztériumok személyi összetételéről, aminek főbb eredményeit disszertációmban foglaltam össze.

1 Minthogy megállapításaim a bürokrácia csúcspozícióira szorítkoztak, óhatatlanul felmerült a kérdés: vajon a közigazgatás helyi szintjén nem érvényesültek-e gyökeresen eltérő tendenciák? A kérdés megválaszolása érdekében a 63 megye közül kiválasztottam 17-et, majd három időmetszetben (1879, 1895, 1911) kutatást kezdtem az önkormányzatok apparátusáról, mindenekelőtt a megyeszékhelyen ténykedő központi tisztségviselőkről. A vizsgált személyek pályafutását hivatali sematizmusok - főleg a Tiszti Címtár kötetei - segítségével rekonstruáltam, egyéb életrajzi adataikat genealógiai kézikönyvekből, a Borovszky-féle megyei monográfiákból és alkalmi kiadványokból merítettem, a birtokviszonyok megállapításához pedig az 1897., valamint az 1911. évi gazdacímtárat használtam fel. Az adatgyűjtésben szemináriumi hallgatóim is részt vettek, munkájukért, ötleteikért ezúton is köszönetet mondok. A létszámadatok alapján a minisztériumok gyorsan növekvő, a megyék stagnáló szervezetnek látszanak. A minisztériumok tisztviselői kara a kiegyezéstől a századfordulóig mintegy két és félszeresére gyarapodott. 1867-ben 383, 1903-ban pedig már több mint 1.000 fő alkotta a fogalmazói állományt, nem számítva a segédhivatalok és a számvevőségek hasonló nagyságrendű személyzetét. Ezzel szemben a megyei alkalmazottak száma hosszabb távon is alig változott. Az 1900. évi népszámlálás során 5.558 megyei tisztviselőt írtak össze, ami kevéssé tér el Fényes Elek hatvan évvel korábbi adatától (5.075). A minisztériumi létszámnövekedés hasonló irányú volt, mint a korszak általános tendenciája, csak lassabb ütemű. A kiegyezés utáni időszakban az államapparátust gyors növekedés jellemezte: 1870 és 1910 között mintegy négyszeresére, 30.000-ről közel 120.000-re gyarapodott a köztisztviselők száma és elérte a kereső lakosság 1%-át. A rohamos gyarapodás viszont más megvilágításba helyezi a megyei stagnálást, amely az összességhez viszonyítva relatív csökkenésnek, háttérbe szorulásnak látszik. 1 Benedek Gábor: Minisztériumi tisztviselők a dualizmus idején. Bölcsészdoktori disszertáció. 1989. Kézirat. 109 p. Vö. még: Verbürgerlichung der ungarischen Ministerialbeamten in der Epoche des Dualismus. In: Bürgertum in der Habsburgermonarchie. Hg. E.Bruckmüller, U.Docker, H.Stekl, P.Urbanitsch. Köln-Wien, 1990, Böhlau, 141-149. " Abauj-Torna, Bars, Bács-Bodrog, Bihar, Esztergom, Gömör-Kishont, Győr, Heves, Hont, Komárom, Nógrád, Pest, Pozsony, Somogy, Torontál, Vas, Zemplén.