Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Katona Csaba: „Mata Hari szeress belém!" A színpad táncosnőjétől a filmek kémnőjéig
Kémek, ügynökök, besúgók a permanens újraértelmezés alapozza meg.15 Ennek jegyében ma már nem igazán vitatható az, amire többek között Takács Tibor mutatott rá, miszerint a múltat tökéletesen rekonstruálni lehetetlen: „Pedig közhely (vagy annak kellene lennie), hogy a forrásként használt szöveges dokumentumok nem magát a múltat, hanem annak egyféle értelmezését tartalmazzák. A történelmi tények ezen interpretációk által teremtődnek, ezeken kívül álló >>elemi<< tények nem léteznek a jelenben a múltról, egészen egyszerűen azért, mert a múlt - már elmúlt. [...] A források nem önmagukért beszélnek, ha így volna, semmi szükség sem lenne a történészekre. A múlt eseményei akkor válnak történelemmé, ha jelentést társítunk hozzájuk. Ez a jelentésadó tevékenység a történész fő feladata, ami óriási szabadsággal, egyben nagy felelősséggel is jár."16 Értelmezések születtek és születnek hát egy személy esetében is (ezek közül az elsők a közvetlenül a halál után megjelenő nekrológok), amik egy ideig, amíg a kortársak élnek, személyes élményekből is táplálkoznak. Az idő előrehaladtával viszont csak közvetett emlékekből, nyomokból, hagyományokból lehet rekonstruálni az egykori életutat. Alapesetben egy történész érdeklődése a rárakódott hozadékoktól megtisztított személyt övezi. Ugyanakkor igen érdekes kutatási terület az is, hogy mit őrzött meg és mit hagyott el, sőt mit akart megőrizni és mit óhajtott elvetni egy már lezárt életműből a változó emlékezet. Bizonyos mértékig, mint már esett róla szó, természetes erózióról beszélhetünk. De ezt a jelenséget számos tényező befolyásolhatja, így az emlékek foszladozásán túl - közéleti szereplő esetében különösen - a mindenkori politika és az ahhoz tapadó, azt megalapozó ideológia,17 ezen felül pedig a különféle művészeti interpretációk. Mata Hari esetében túlnyomórészt ez utóbbiak esnek latba. A személyiség és alkotása könnyen válhat egyfajta kánon részévé, igazodva ahhoz, szükségszerűen torzulva is ez által. Ez a folyamat pedig, az átalakuló, sőt inkább átformált személyiség és életmű létrejötte, éppoly érdekes lehet egy történésznek, mint maga a valós alak. Analóg példával élve idézem Alice K. Turner szavait, aki a pokol történetéről írt kötetében így foglalt állást: „Egy képzeletbeli hely valós történetét vázolom fel."18 Per és ítélet Hogyan lett egyáltalán kém Mata Hariból? E ponton sajnos ismételni kell magamat, rámutatva arra, bizonytalan talajon járunk, ha a múltjában kutakodunk. Nem is kívánok e kérdésben állást foglalni, a már korábban felsorolt szerzők alapján igyekszem összegezni, amit tudni lehet. Egyes verziók szerint a nő Pier15 GyáNI, 2010.14. 16 TAKÁCS, 2007.16. 17 Az újraértelmezés vállalt igényének megjelenésére példa: UJVÁRY, 2011. 18 Turner, 2007.10. 86
