Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Katona Csaba: „Mata Hari szeress belém!" A színpad táncosnőjétől a filmek kémnőjéig
Katona Csaba: A színpad táncosnőjétől a filmek kémnőjéig re de Montessac márkival (valójában Lucas Netley) esett szerelembe. Ez a sármos férfi közismert kalandor és nagyvilági szélhámos volt - ezen felül pedig már a háború előtt a német Nachritenbureu ügynöke. Meglehet, Mata Hari rajta keresztül került kapcsolatba a német szolgálattal. 1914-ben a nő váratlanul Berlinbe költözött, de megint csak más hírek szerint ekkor már - Georges Ladoux, a francia kémelhárítás kapitánya révén - már francia ügynök (is?) volt a Deuxiéme Bureau alkalmazásában. 1916-ban aztán egy bizonyos Hanna (Jane Joséphine Anna Frangoise) Wittig (1893-1929) nevű nő - később a háború után Claude France néven ismert színésznő Franciaországban - tudomására jutott egy olyan - két német ügynök között lezajlott - beszélgetés, amiből az derült ki, hogy a H21-es számú német kém Párizsba fog menni és oda pénzt kell neki küldeni. Ez az összeg mindösszesen 15 000 pezeta (mintegy 5000 frank) volt, amelyet a H21- es számára a Comptoir d'Escompte de Paris nevű bankba kellett utalni. Az erről az összegről szóló papírt találták meg Mata Harinál a franciák, ez lett a perdöntő „bizonyíték" arra nézve, hogy Mata Hari a németeknek kémkedett. A nő letar- tóztatója egykori beszervezője, Ladoux volt: 1917. február 13-án a párizsi Elysee Palace Hotelban fogta el. A per 1917. június 24-én vette kezdetét. Utólag könnyű úgy látni, hogy a nő ügye eleve elveszett volt, sorsa már korábban megpecsételődött. Akkor ez még nem volt nyilvánvaló, bár ma már nagyon sok jel utal erre. így pl. az, hogy az ügyész - nem kis túlzással - egyenesen Messalinának nevezte a vádlottat. Gondoljunk csak Hahner Péter már idézett gondolatára, miszerint a halálos ítélet melletti érvelés kulcsfontosságú eleme volt a kémnő szerepének felnagyítása, jelentőségének erős eltúlzása! Mata Hari azt nem is próbálta titkolni, hogy szoros kapcsolatot ápolt az Amszterdamban ténykedő német rezidenssel, de állította, hogy a pénzt szerelmi szolgáltatásaiért kapta. Amikor az összeg nagyságát kérdőjelezték meg, így felelt: „Ennyibe kerülök! (C'élait mon tarif!)". Nehéz ma már igazságot tenni, sőt lehetetlen, de az végső soron határozottan állítható, hogy ügynöki tevékenysége valójában korántsem volt sem nagy horderejű, sem pedig sikeres. Kémként semmi komoly eredményt nem ért el, működése kudarcként értékelhető. Pere pedig koncepciós, koholt vádakon alapuló per volt, amelynek során személyével egész egyszerűen példát statuáltak. A legendák mesteri kéme, bármilyen fájdalmas is ezzel szembenézni a romantikus történetek barátainak, egész egyszerűen nem létezett. Ügyében időközben jogi rehabilitáció is született. Majd 15 éve immár, 2001 végén a Mata Hari Alapítvány (Mata Hari Foundation) és szülővárosa, Leeuwarden - a városban működő Fríz Múzeum (Fries Museum) emlékszobát szentelt emlékének - hivatalosan kezdeményezte a francia igazságügyi hatóságoknál az 1917. évi ítélet felülvizsgálatát. A döntés viszonylag rövid idő alatt, 2002 őszére született meg. E szerint Mata Hari az ellene felhozott vádakban valójában ártatlan volt.19 Hahner Péter arra mutatott rá, hogy ma már a beterjesz19 A perről: SlNDELYES, 2001; ZUBRECZKI, 2002. 87
