Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Katona Csaba: „Mata Hari szeress belém!" A színpad táncosnőjétől a filmek kémnőjéig
Katona Csaba: A színpad táncosnőjétől a filmek kémnőjéig Émile Reutlinger (1863-1937) volt az, aki képeket készített róla. Reutlinger olyan pályatársakat is számos alkalommal megörökített a demimonde köreiből, mint Sarah Bernhardt (1844-1923) vagy a Rigó Jancsi magyar cigányprímás (egyik) feleségeként is elhíresült detroiti származású Clara Ward (1873-1916), aki belga főherceg férjét hagyta ott Jancsi és a színpad kedvéért.12 Az, hogy a félvilági fotósnak Mata Hari is állandó modellje lett, jelzi szakmai beágyazottságának súlyát és erejét. Rövidesen már Európa-szerte ismert volt. Párizs után Európa további nagyvárosainak - Madrid, Berlin, Bécs stb. - színpadain lépett fel, sőt a kontinens határain túl Egyiptomig is eljutott. Ám pár évvel később karrierje amilyen gyorsan felívelt, olyan sebesen hanyatlani is kezdett. Mintája nyomán egyre-másra bukkantak fel az őt utánzó „egzotikus" táncosnők, a konkurencia pedig komoly szerepet játszott abban, hogy az újdonság varázsa megtörjön, bűvereje erodálódjon. Mata Hari mind nehezebben jutott megélhetéshez. Ez a változás jelentős mértékben járulhatott hozzá ahhoz, hogy az 1910-es évek elejétől mindinkább prostitúcióra is kényszerült. Balszerencséjére rövidesen belekeveredett az időközben kitört I. világháború kémeinek játszmáiba, ami a későbbiekben végzetesnek bizonyult számára. Ugyanakkor igazi legendája voltaképpen innen veszi kezdetét. A legenda vonzása De miért is eredünk a valóság helyett a legendák Mata Harijának nyomába? Fentebb már utaltunk rá, hogy a szilárdnak látszó tények nagyon is esetlegesek, bizonytalanok. Szinte paradox módon azt lehet mondani, hogy a konstruált Mata Hariról többet lehet tudni, határozottabb vonásokkal skiccelhető fel, mint a valódi. Az alábbi, Clara Ward életével kapcsolatos megállapítás az ő esetében is megállja a helyét: „Életének kutatása arra is felhívja a figyelmet, hogy mennyire nehéz dolga van a történésznek akkor is, ha egy nem is olyan régen élt személy látszólag bőségesen dokumentált viselt dolgait szeretné pontosan és hitelesen feltárni. [...] Egyszerűen az a helyzet, hogy már a konkrétnak tetsző adatok szintjén is nagy a bizonytalanság."13 Ehhez mérhetően a legenda sokkal foghatóbb, ennek jegyében a továbbiakban inkább az „illúziók valóságával"14 nézhetünk farkasszemet. Mata Harit majd száz évvel ezelőtt, 1917-ben ítélték halálra és végezték ki. Ennyi idő bőségesen elegendő ahhoz, hogy az egykor élő ember emléke halványodjon, ugyanakkor mindinkább leváljon és önálló „életre keljen" saját emlékezete, pontosabban leváljanak emlékezetei. Gyáni Gábor szerint az újragondolt történeti tudást 12 Rá nézve legújabban: KATONA, 2013. 13 Uo. 100. 14 ECO, 2013. 9. 85
