Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Hermann Róbert: A katonai hírszerzés 1848–1849-ben
Kémek, ügynökök, besúgók- a haditudósítások gyakran pontos kimutatásokat közöltek az egyes hadtestek összetételéről. A délvidéki Péterváradot körülzáró, Laval Nugent táborszernagy vezette hadtestet a várban lévő volt cs. kir. tisztek és más, korábban cs. kir. szolgálatban állt személyek 1849. február-márciusban szinte mindenről tájékoztatták, ugyanakkor az ostromlók ezeket a híreket nem tudták felhasználni.2 A két fél jobbára a kémkedés és a hírszerzés hagyományos és csekély hatékonyságú módszereire volt utalva. Ezek részint kisebb lovassági különítmények kiküldésére, az általuk átfésült terület lakosságának kihallgatására, részint a másik fél által megszállt területekről érkező utazók, kereskedők kihallgatására korlátozódott. Értékes adatokat nyújthattak a magyar fogságból kiszabadult katonák vallomásai is.3 Más volt a helyzet Erdélyben, ahol a szász városok rendszeresen tájékoztatták a cs. kir. csapatokat a magyar hadmozdulatokról.4 A magyaroknak a nemzetiségi fölkelőkkel folytatott harcok során nemigen volt lehetősége a titkos hírszerzői módszerek alkalmazására. Csupán kisebb egységek jelentéseire, vagy a menekült lakosság adataira lehetett számítani. Ezzel ellentétben a szerb és román fölkelők jól kiépített hírszerzéssel rendelkeztek, hiszen a vegyes lakosságú területeken valamennyi szerb vagy román lakos potenciális informátor is volt. Erre jó példa a szerb felkelők 1848. december 15-i jarkováci szerb rajtaütése, amikor a magukat békésnek tettető helyi szerb lakosok az éj folyamán értesítették a szerb hadvezetést, miszerint a beszállásolt magyar dandárt könnyen megsemmisíthetnék, és a beérkező szerb csapatokkal összefogva, együttesen támadták meg Damjanich János ezredes honvédjeit.5 A többi hadszíntéren a hírszerzői módszerek teljes skáláját megtaláljuk. A hírszerzés irányítása - kivéve a katonai felderítési módszerek alkalmazását - a polgári vezetés köréhez tartozott. A megyei és városi tisztviselők a kormánybiztosoknak küldték jelentéseiket, és e kormánybiztosok utalták a kémszolgálathoz szükséges pénzeket is. A beérkező tudósításokat ők továbbították a katonai parancsnokságoknak. Ugyanakkor ők végezték el a hírek első szűrését is. A bőbeszédű, de érdemi adatokat nem tartalmazó leveleket és jelentéseket visszatartották, vagy csak kivonatukat közölték a vezérekkel.6 2 ÖStA HHStA KA AFA 2-tes Reservekorps unter Nugent. Karton 1889-1891.; uo. Nachläße. b/1295. Nachlaß Nugent. Karton 2187-2188. 3 A Buda bevételével kapcsolatos ilyen vallomások jelentős részét közli: DEZSÉNYI, 1961; AGGHÁZY, 2001. II. köt. 148-149., 224-225., 241-242., 268-272., 298-303., 351-355. Egy 1849. szeptember folyamán Komáromból szabadult cs. kir. százados vallomását közli: Tepperberg-Szijj, 2005. 701- 702. Magyar fordításban: FARKAS-BŐHM-CSIKÁNY, 1998. 233-234. 4 Ezek megtalálhatók: ÖStA HHStA KA AFA Karton 1918-1925. Armeekorps in Siebenbürgen unter Puchner, Clam-Gallas und Gedeon.; Karton 1928-1929. Brigade unter Gedeon. 1848-1849. 5 Olchváry, 1901.107-113. 6 A hírszerzői jelentések típusai jól megfigyelhetők a felső-tiszai hadtest, illetve a Kmety-hadosztály kiadott iratanyaga alapján. DÉr-Hajagos, 2002; DÉr-Hajagos-Hermann, 2004; AndráSSY, 1981 (elég sok félrefordítással); HERMANN, 1999/a; HERMANN, 1999/b. A szabadságharc egész időszakából közöl néhány ilyen jelentést: BŐHM-Farkas-Csikány, 1998. 64
