Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)

Feiszt György: A kormányzati információáramlás szerepe egy 15. századi bűntény felderítésében

Feiszt György: A kormányzati információáramlás szerepe egy 15. századi bűntény felderítésében

Maróti János a déli végvidék védelmével megbízott macsói bán nem lehetett túlságosan boldog embereinek tettei miatt.

Ez az útonállás, amelyet nyilván nagyobb, szervezett és jól felfegyverzett csapat követett el, Zsigmondnak is szerfelett kínos volt, ezért utasította kedves udvari vitézét, Szécsi Tamást,6 hogy nyomozza ki az ügyet és szerezze vissza az elorozott kincseket. Szécsi maradéktalanul végre is hajtotta az uralkodó utasítását, és az elrabolt értéktárgyak végül visszakerültek azokhoz, akiké voltak. Fennmaradt egy Zsigmond királynak tulajdonított, 1434. augusztus 6-án kelt levél, amely az esetről beszámol. Sajnos, épp magáról a rablótámadásról, illetve annak körülményeiről és a vétkesek megbüntetéséről hallgat az okmány, viszont felsorolja a visszaszerzett tárgyakat. A levélben egyebek mellett ez áll: „A minap elküldtük derék hívünket Szécsi Tamás Udvari vitézt, innen Ulmból császári városunkból a mi Magyarországunkra, közelebbről Zala vármegyébe, hogy onnan felséges színünk elé hozza azokat a javakat, amelyeket némely gonosztevő rablók elraboltak a görögök császárának követeitől, amint azok a mi magyar királyságunkon keresztül utazva a mi felséges személyünkhöz és a bázeli szent zsinatra igyekeztek. Mivel a görögök császárának követeitől elrabolt értékek közül számos darab megkerült ezek a császár követeinek lesznek kiadandók... Itt következik közel száz ma már műkincs számbavétele. [...] Amikor ezeket a javakat Szécsi Tamás színünk elé hozta, a mi hívünk Gersei Pető fia László Zala és Vas vármegyék főispánja előadta, hogy Bődéi (Bede-i) Istvánnál találták meg e tárgyakat - részint a házában, részint más helyeken. Egyeseket állítólag még a plébános is magához vett a mi számunkra és ezeket a fenti gonosztevők jelenlétében Szécsi Tamásnak átadta, aki mindezt Ulm városunkba elhozta és nekünk átadta."

Vagyis: sikerült a kincsek nyomára bukkanni, mégpedig bizonyos Bődéi Istvánnál lelték meg a rabolt ékszerek és egyéb értéktárgyak nagy részét, amelyeket átadtak Szécsi Tamásnak, aki azokat Ulmba vitte. Érdemes szemügyre venni a visszaszolgáltatott tárgyak listáját. Kiderül belőle, mi mindent hordott magánál egy-egy útnak eredő küldöttség. Szó esik „mérgek ellenszerét tartalmazó" üvegedénykéről, aranyozott ezüsttel díszített selyemövről, cobolyprémmel ékes süvegről, „aranybélésű" ezüstkehelyről, aranyozott ezüstkanalakról, ezüsttáblájú evangéliumról, selyemdamaszt „párduchátú" köntösről, aranyszálakból kötött gombokról. Továbbá: nyusztprémmel díszített teveszőr köntösről, ezüstveretű késről,

cobolyköpenyről, hiúzprémes kabátról, öt vég finom vászonról, sárga sarukról, görög könyvekről, ezüstkannáról és török szablyáról is. A lista az említett sokszorosa, csak néhány érdekesebb és a korra jellemző tárgyat soroltunk fel róla. Előkerült még két korbács(!), két gyönggyel díszített kereszt, három

6 Szécsi (II.) Tamás (1403-1448), Szécsi Miklós tárnokmester ötödik fia. 1424-ben Lendva hercege (Dux de Limbach), 1439-ben Zala, majd Vas, 1444-ben Komárom, 1448-ban Zala, Vas és Komárom vármegyék főispánja. A rigómezei csatában esett el.

59