Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Feiszt György: A kormányzati információáramlás szerepe egy 15. századi bűntény felderítésében
Kémek, ügynökök, besúgók aranyba foglalt drágakő, továbbá - hogy némi komikuma is legyen az esetnek - két olyan díszes kereszt is, amelynek a bizánci császár követségéből nem akadt gazdája.7 Ezt a fenti történetet a magyar történettudomány mintegy 120 éve ismeri, minthogy az oklevél szövege a zalai oklevéltárban 1890-ben megjelent.8 Azt gondolhatnánk, hogy az eset itt véget is ért, a banditákat elfogták és meglett az elrablóit holmi. Jelen írás azonban más szempontból foglalkozik az esettel, amelyben döntő szerepet játszhatott egy-egy informátor jelenléte is. A rablótámadás aligha lehetett útonállók spontán akciója. Maróti Jánosnak, a déli vidék biztonságáért felelős bánnak tudnia kellett a követség érkezéséről. Az a tény, hogy a rablott kincseket lepecsételt ládában egy plébános őrizetére bízva találták meg, szintén arra utal, hogy nem országúti banditacselekményről volt szó. Nagy kérdés, miként derült ki, hogy az Alföldön elkövetett bűncselekmény tetteseit, illetőleg az elrablóit tárgyakat Zala vármegyében kell keresni? Erre csak egyetlen válasz kínálkozik: ugyancsak egy informátor. Ha feltételezzük is, hogy Pálóczi György esztergomi érsek, meghallgatva az ingben, gatyában eléje járuló követek panaszait, még pünkösd napján ki is adta az utasítást, akkor is több mint bravúr, hogy a vasvári káptalan már június 15-én eredményes nyomozásról számolt be. A rablótámadás, amennyire rekonstruálható, május 10-e körül történhetett. Tekintetbe véve a közel 200 km-es távolságot minimálisan négy-öt napot számíthatunk az Abád és Buda közötti út megtételére. Feltételezve, hogy a rablók nem mutatkoztak be a küldöttségnek (ami nyilvánvaló), Crispius már csak a vizsgálat eredményeként értesülhetett arról, hogy a tettesek Maróti János emberei voltak.9 Ezek után jutottak arra a következtetésre, hogy az elrabolt holmi Bődéi István nemes házában van elrejtve, amit Bődéi István felesége letagadott. Az ispán kérésére kiküldött hites személy jelentette, hogy kiszálltak Bődéi Sagud-i házába (Zala vármegye), és miután ott nem találtak semmit, tovább mentek Kuthusyzenthmarton possessióba, és annak Szent Márton tiszteletére épített egyházában a „görögök" két könyvét, egy kisebbet és egy nagyobbat, viaticumot a Szent Szűz képével, trés particulas argenti, argentum, wlgo Chapo, duó cochliaria argentea és a többi név szerint felsorolt értékeket találták. A plébános közlése szerint ezeket Bődéi István pecsétjével lepecsételve annak felesége adta át neki az egyházban leendő elhelyezésre.10 7 Részletesen: MORAVCSIK, 1961. 8 Nagy-VÉGHELY-Nagy, 1890. II. köt. 482-485. 9 Maróti familiárisai nem voltak szemérmesek. Se szeri, se száma hatalmaskodásaiknak. 1411. december 18. Bodrog vármegye közgyűlése bizonyítja, hogy Maróti János volt macsói bán megbízásából a Bodrog vármegyei Asszonyfalváról Bátmonostori László 35 ökrét és egy lovát elhajtották. MNL OL DL 79 075. 1417-ben Szerém vármegye birtokosai a királyhoz fordultak panaszaikkal, amelyben azt kérik, szólítsák fel Maróti János embereit, hogy „igényeik érvényesítését, ne foglalással, hanem jogi úton keressék. ZSO, 1999. VI. köt. 555. 10 MNL OL DL 92 834. 60
