Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Deák Ágnes: Rendőrinformátorok a hadbíróságok árnyékában. Haynau és Geringer ügynökei
Kémek, ügynökök, besúgók alább átmenetileg - egzisztenciájukat a rendőr-informátorságra alapozni.70 Őket a helytartóság irodahelyiségeiben Ossetzky személyesen instruálta, látta el utasításokkal, nem egyszer találkoztak is ott egymással az informátorok; úgy tűnik, jól ismerték egymást, sőt esetenként igen jó ismeretségbe is kerülhettek, miközben időnként egymást is szemmel kellett tartaniuk: Blaha bevallása szerint, pl. Csernovicsot is figyelme kellett, hogy kiderüljön, mennyire megbízhatóak az információi.71 Emellett azonban léteztek postai fedő címek, és az odaküldött jelentések (konkrét megrendelés nélkül) az alkalmazás lazább formáját jelentették. Ebben a formában feltehetőleg a magasabb társadalmi státussal rendelkező informátorokat védték. Zákosról vagy Wassról pl. Csernovics, Blaha vagy Fleischmann láthatólag nem tudott, őket teljesen elkülönülten kezelte Geringer. Pedig találkozunk az ő nevükkel is Geringer iratai között. Elszámolásaiban - igaz, csak egy alkalommal, 1851. május elején - felbukkan Wass gróf neve (40 forintos tétellel), úgy tűnik, ő nem került Geringerrel rendszeres „munkakapcsolatba". Zákos Elek viszont Geringer informátorai között is megőrizte kivételezett státusát. Mutatja ezt az is, hogy Ossetzkyn kívül ő az egyetlen személy, aki kiugróan magas összeggel, havi száz forinttal szerepel Geringer elszámolásaiban, időnként utazási költségtérítéssel kiegészítve. A bizalmi pénzekről azonban csak 1850 novemberétől maradtak fenn kimutatások, ezért arra, hogy mikortól állt Zákos Geringer rendelkezésére, saját állítására vagyunk kénytelenek hagyatkozni: eszerint az alkalmazás 1850 áprilisában kezdődött és 1851 márciusáig tartott.72 Feltűnt Geringer elszámolásaiban néhány további értelmiségi neve is. Egy alkalommal, az 1851. augusztus-októberi elszámolásokban felbukkan Kecske- méthy Aurél hadnagy73 neve 75 forintos összeggel. Ugyanekkor találkozhatunk egy alkalommal Szenvey József „irodalmár" nevével (20 forint), nem tudjuk, milyen szolgálatok honorálásaként.74 Ismerjük viszont Lewis Lajos, a pesti egyetem angol nyelvtanárának ügyét, aki 1851 júniusában 100 forint vételét nyugtázhatta, majd Belgrádba küldték, és 200 forintot kapott utazási költségekre.75 To70 Úgy tűnik, Geringer minden önként ajánlkozóval próbát tett. Egy ajánlkozóról azonban tudunk, akinek neve nem tűnik fel azután Geringer iratainak iktatókönyveiben, illetve Geringer pénzügyi elszámolásai között: Moritz Kohn 1849 novemberében ajánlkozott ügynöki szolgálatokra. MNL OL D 511849:140. sz. iktatókönyvi bejegyzés. 1849. november 16. 71 Blaha és Fleischmann pl. szoros kapcsolatban állt egymással, de Fleischmann magától értetődően beszélt pl. „Radorfer volt susztermester"-ről is mint Geringer egykori ügynökéről. Fleischmann kihallgatási jegyzőkönyve. Pest, 1853. április 14.; Blaha kihallgatási jegyzőkönyve. Pest, 1853. április 8. HL Absz. Ph. ir. 1852-6/88/1. 72 Zákos beadványa Albrecht főherceghez. Pest, 1852. december 24. MNL OL D 41 2. d. 6.1.1853:219. 73 Ő nem azonos Kecskeméthy Aurél ismert újságíróval és bécsi hivatalnokkal. 74 Szenvey az 1840-es években a konzervatív Világ, illetve Budapesti Híradó szerkesztője volt, 1850. március-július, majd 1855. április-június között a Pesti Napló szerkesztője. Geringer 1851-ben azt tervezte, hogy hivatalos lappá alakítják át a Magyar Hírlapot, és Szilágyi Ferenc helyett a szerkesztéssel Szenveyt bízza meg. ANGYAL, 1925. 79-80. 75 HL Absz. III. AC PS 1851:2820., 2943., 3231. Lewis elszámolásai szerint 1851. június-október között összesen 189 forint 30 krajcár útiköltséget kapott. MNL OL D 51 51. cs. 1851:2333. 36
