Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Deák Ágnes: Rendőrinformátorok a hadbíróságok árnyékában. Haynau és Geringer ügynökei
Kémek, ügynökök, besúgók hárman megtalálhatóak a bizalmi levelezők 1840-es évekbeli listáján is, láthatóan mind a jobb körökhöz tartoznak: egykori katonatisztként, közigazgatási vagy erdészeti hivatalnokként.33 A levelezői státushoz persze önmagában nagyobb fokú önállóságra volt szükség, hiszen itt nem jöhetett szóba a „kézi vezérlés", az állandó pontos utasításokkal való irányítás. A bizalmi levelezői feladatokra ezért általában a műveltebb és a társadalmi hierarchiában magasabb polcon álló kon- fidensek voltak alkalmasak. Haynau vagy közvetlenül Podolsky minden bizonynyal Bécsből kaphatott információkat valamilyen csatornán keresztül arról, hogy kiket lenne érdemes levelezőként alkalmazni, de persze az sem kizárt, hogy a levelezők önként jelentkeztek, és ők kezdeményezték a kapcsolatfelvételt. A fővároson kívüli vidék megfigyelését a hadsereg-parancsnokság informátorainak utaztatásával próbálta részben megoldani. Többükről is tudjuk, hogy utazásaik tapasztalatait jelentették. Ernyey Károly 1850 szeptemberében Kalocsáról, egy „F. D." szignójú ügynök márciusban Besztercebányáról keltezte jelentéseit.34 Más informátorok nem utaztak, hanem vidéki ismerőseiktől igyekeztek - levelezés útján - információkat szerezni, és azokat is jelentik megbízóiknak. Emellett azonban a hadsereg-parancsnokság rendőri ügyosztálya már 1849 tavaszán igyekezett a vidéki városokban is információs hálózatot kialakítani a megbízhatónak tekintett városparancsnokokon keresztül. 1849 márciusában pl. Vecsera Bernát pozsonyi városkapitány, majd városparancsnok részére engedélyezett Windisch-Grätz havi 200 ezüst forintot ilyen célokra, ami jelentős összeg volt.35 Arról is tudomásunk van, hogy a hadsereg-parancsnokság 1850. július 22- én felszólította a katonai kerületi parancsnokokat, hogy amennyiben szükségesnek látszik, alkalmazzanak megbízható konfidenseket a forradalmi propaganda felderítésére. Ezután a pozsonyi és a kassai katonai kerületi parancsnok egészen biztosan igényelt pénzt ügynökök alkalmazására.36 Nem tudjuk, egyedül álltak- e ezzel, de feltehetőleg, ha nem is a Vecsera által élvezett nagyságú összeggel, de hasonló rendeltetésű kerettel rendelkeztek a rendőri ügyek vezetői a többi kerületi központban is. Az 1850 szeptembere után Podolsky alkalmazásában állókról 33 Köszönöm Pajkossy Gábornak, hogy anyaggyűjtésem idején rendelkezésemre bocsátotta kutatásainak eredményeit az 1840-es évek második felében aktív rendőrségi informátorokról. Vö.: PAJKOSSY, 2012. Drescher már szerepelt a magyarországi levelezők 1829. évi listáján is. PAJKOSSY, 1997. 340., 354.; Aichelburg jelentései. 1850. május 15., 23., június 8., 30., július 28., augusztus 29. MNL OL D 36 5. cs. ff. 60-61., 184-187., 190-191., 264-265., 340-341., 436.; Drescher jelentései. 1849. szeptember 10., december 11., 22., 1850. március 18-19., július 14. Uo. ff. 221., 327., 356., 360., 368- 372.; Két jelentés „F. L." szignóval. Kassa, 1850. július 15., 26. Uo. ff. 238„ 331-332.; Öt jelentés „ z " szignóval. Besztercebánya, 1850. május 9., 16., június 9., július 10., 30. Uo. ff. 66-67., 142-143., 219-220., 269-270., 348-349. Azonosításához Id.: MT névtár, 1847. 235. 34 Ernyey Károly jelentése. Kalocsa, 1850. szeptember. HL Absz. III. AC PS 1850: 628.; „F. D." jelentései. Besztercebánya, 1850. március 18., 19. MNL OL D 36 5. cs. ff. 368-372. 35 Windisch-Grätz levele Felsenthalhoz. Buda, 1849. március 10. HL Absz. III. AC PS Normalien. 115. cs. Nr. 6. 36 A pozsonyi katonai kerületi parancsnokság jelentése a hadsereg-parancsnoksághoz. Pozsony, 1850. július 26. HL Absz. III. AC PS 1850:331.; MOL D 36 1850:353. sz. iktatókönyvi bejegyzés. 1850. augusztus 5. 30
