Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Pajkossy Gábor: Kormányzati informátorhálózatok a reformkorban
Pajkossy Gábor: Kormányzati informátorhálózatok a reformkorban országához hasonlóan) békeidőben alapvetően a katonaságra hárult a közrend fenntartása - bár elvileg csakis a polgári hatóságok kérésére, azoknak segédletet nyújtva járhatott el. A katonai vezetés ugyanakkor az országban folyamatosan változó összetételben diszlokált lovasság elszállásolását, élelmezését illetően, a polgári hatóságokkal (a Helytartótanácsba integrált tartományi biztossággal, a vármegyékkel és a szabad királyi városokkal, illetve azok vezetésével) állandó egyeztetésre és alkudozásra kényszerült. E két tényező pedig önmagában is magyarázatot adhat arra, miért tartotta Lederer fontosnak azt, hogy a kor kommunikációs viszonyainak megfelelően friss ismeretei legyenek a polgári világ újabb fejleményeiről. Az utasítás nyomán a megyegyűléseken megjelenő katonatisztek azonban - ha azokon egyáltalán megjelentek - korántsem az elvárt rendszerességgel jelentettek: a legtöbbször, 1836-ban és 1847-ben, kilenc-kilenc megye gyűléseiről (közgyűléseiről, tisztújító és követválasztó gyűléseiről).18 Pest vármegye közgyűléseiről viszont Lederert bizalmas ügynök - Vertrauter - tudósította, szóban vagy írásban, de név nélkül. A jelentések a birodalmi kormányzat azon tagjai számára sem bírhattak különösebb érdekességgel, akiket az ország politikai viszonyainak változásai érdekeltek. A jelentéstevők - többnyire a fő- és alhadfo- gadó-parancsnokságok, illetve a megyében éppen állomásozó ezredek magyar vagy magyarul tudó tisztjei - általában megelégedtek a közgyűlés legfontosabb határozatainak, illetve a választás végeredményének rögzítésével. Beszámolóik csupán akkor váltak részletesebbé, ha a gyűléseken rendbontásra került sor, illetve ha - a megye főispánja, alispánja vagy adminisztrátora kérésére - egy-, kettő- vagy háromszázadnyi katonai erő élén eleve azért jelentek meg a gyűlésen, hogy a lehetséges rendbontásokat megakadályozzák. Kétségkívül születtek olyan jelentések is, amelyek Bécs számára politikai szempontból értékes információkat tartalmaztak. Egy katonatiszt (hallomás alapján, de sokban pontosan) beszámolt az 1834. decemberi híres nagykárolyi megyegyűlésről. A nagyváradi hadosztályparancsnok leírta az egy, illetve két héttel később lezajlott két Bihar megyei gyűlésen történteket (Wesselényi Kölcsey követté választását szorgalmazta, a terv azonban nem valósult meg). Egy másfél évvel később született szombathelyi jelentés érdemesnek tartotta megemlíteni, hogy Vas vármegye gyűlésén napirendre került egy bizonyos „Koszut" úr (a Tudósítások eltiltása ügyében írott) beadványa. Néhány hónappal később pedig Békésből arról számoltak be, hogy miként fogadták „Chossut" a Királyi Táblához intézett, Lovassy István részére készített beadványát.19 Az ilyen információkat tartalmazó jelentések azonban ritkaságszámba mentek. Feltétlenül a leghitelesebb formában érte18 HL 1.1/1.1836:115., 130., 136., 139., 144., 161., 192., 193., 208.; 1847:183., 219., 230., 234., 245., 346., 363., 375., 385., 393., 416., 466. 19 Johann Hackelberg báró őrnagy és Emanuel Bretfeld báró altábornagy, nagyváradi hadosztályparancsnok jelentései. HL I. 1/1. 1834:334., 342.; Neubich József főhadnagy, illetve Grünschnek Kálmán hadnagy jelentése. Uo. 1836:136., 190. Utóbbira (Grünschnek magyar nyelven jelentett) ld.: Ludwig Pfanzelter őrnagy jelentését is, uo. 1836:202. 175
