Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)

Pajkossy Gábor: Kormányzati informátorhálózatok a reformkorban

Kémek, ügynökök, besúgók

sülhettek viszont Bécsben Lovassyék és Kossuth - a katonai oldalról Lederer által levezényelt - letartóztatásáról és ugyancsak a főhadparancsnok által felügyelt fogságuk körülményeiről; Lederer rendre jelentést készítetett Kossuth és ügyvédjei között, katonai felügyelet mellett, lezajlott megbeszélésekről, illetve a fogoly által ugyancsak katonatiszt jelenlétében írott szóváltástervezeteiről is. E jelentéseket azután Ignaz Hardegg gróf, a Haditanács elnöke eljuttatta Metter- nichhez, aki, mint ismeretes, fordulópont jelentőségét tulajdonította annak, miként lép fel a kormány Kossuthtal szemben, és azokat belefoglaltatta a magyarerdélyi információs bizottság jegyzőkönyveibe is.20

A neki alárendelt (és jelentéseiket a szolgálati úton benyújtó) katonatisztek mellett a főhadparancsnok fizetett ügynököket is alkalmazott. Lederernek - rendkívüli és titkos kiadásai fedezésére - egy titkos alap állt rendelkezésére, felhasználásáról évente kétszer (a november 1-jével kezdődő katonai év félidejében és végén) számolt el. Maguk az elszámolások nem maradtak fenn - egyetlen év (az 1847. katonai év) kivételével. Ez utóbbi szerint a főhadparancsnok 1846 novembere és 1847 októbere között több részletben összesen 3093 forintot vett fel, ebből 1847 januárjában három bizalmas informátornak (Vertraute) 348 forintot utalt ki titkos szolgálataikért, márciusban 380 forintot fizetett ki bizalmas hírszerzők (Vertraute Kundschafter) két útjának és más titkos kiadások fedezésére, az összeg legnagyobb részét nem részletezett titkos kiadásokra fordította.21 A Lederer által alkalmazott ügynökök nevét nem ismerjük, és azt is csak feltételezhetjük, hogy elsősorban Pest-Budán tevékenykedtek.

Megtudjuk viszont egy potenciális ügynök nevét, aki azonban végül mégsem lett a hálózat tagja, és egyelőre más hálózaté sem. E sorok írójának régi ismerőse,22 az ekkor Nagyváradon élő Adolph Ossetzky (korábban az Alexis keresztnevet vagy azt is használta) 1837 áprilisában Wilhelm Grueber báró altá- bornagyon, a nagyváradi hadosztályparancsnokon és Ledereren keresztül Ko- lowrathoz juttatott el egy titkos jelentéseket tartalmazó csomagot, amelyet továbbiak követtek. Jellemezte a legkiemelkedőbb bihari szónokokat, később pedig felsorolta azokat a kérdéseket, amelyekről egy bizonyos „August Karpff professzor" részletes jelentéseket tudna írni. Lederer felvilágosításokat kért Paul Wernhardt báró erdélyi főhadparancsnoktól Ossetzky személyéről. A válasz szerint az altábornagy még Pestről, az 1830-as évek elejéről ismerte Ossetzkyt, aki ott angol, francia és olasz nyelvleckéket adott, majd bukaresti tartózkodását követően23 1834-ben vagy 1835-ben másfél évre Nagyszebenben telepedett le

2» KLÖM VII. 47., 130., 175., 187., 211., 306., 328., 425.

21 HL 1.1/1.1847:152., 374. (A Haditanács számvevősége Lederer elszámolásait „Kundschaftsgelder- Rechnung"-oknak nevezte. Ld.: uo. 1847:22., 1848:42.) A főhadparancsnok 1837-ben felsőbb engedéllyel így számolta el a tízévi várbörtönre ítélt Lovassy László és Lapsánszky Becsbe szállíttatá- sának 260 forintra rúgó költségeit - uo. 1837:67., 82. -, és ebből az alapból jutalmazta Ossetzkyt is (ld.: alább).

22 Vö. PAJKOSSY, 2006.

23 Wernhardt 1837. május 22-i levele szerint Ossetzky nevelő volt Linch bojár házánál, ám miután kiderült, hogy gyengéd viszony alakult ki közte és tanítványának nővére között, elverték, kidob176