Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Pajkossy Gábor: Kormányzati informátorhálózatok a reformkorban
Kémek, ügynökök, besúgók közalapítványi tisztségviselőket, katolikus főpapokat foglalt magában, a „titkos policiával" ellentétben abból hiányoztak a városi szenátorok, és egészében véve pedig tagjai Sedlnitzky informátorainál magasabb státusszal rendelkeztek. További különbséget jelentett, hogy nem fizetség fejében, hanem konzervatív meggyőződésből vagy a hivatali előmenetel reményében vettek részt a politikai manőverek lebonyolításában és küldték meg jelentéseiket.71836-1837-ben pl. Pálffy azon vármegyék feléből (16, túlnyomórészt ellenzéki megyéből) kapott jelentést egy vagy több megyegyűlés lefolyásáról, amely vármegyék (összesen 31 vármegye) gyűléseiről tudósítás alapján - összefoglalóan vagy teljes részletességgel - Kossuth is beszámolt. A fenti számok nemcsak azt teszik ismét nyilvánvalóvá, hogy a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztője rendkívül széles kapcsolati hálóval rendelkezett, hanem azt is jelzik, hogy a kancellári hálózat korántsem fedte le az ország egészét, vagy a létező informátori hálózat tagjainak jó része - legalább is ebben az időszakban - inaktív volt. Kossuth iratainak kiváló sajtó alá rendezője, Barta István összesen 24 informátort nevezett meg. Közülük 13-an az illető megye főispánjai, alispánjai vagy adminisztrátorai voltak. Keglevich Gábor gróf kamaraelnök nyilván a hozzá beérkezett kamarai ügyészi jelentéseket továbbította a kancellárnak, a váci, a nagyváradi és a veszprémi püspök közül az utóbbi kettő jószágigazgatója, illetve ügyésze jelentését adta tovább, hárman pedig kisebb királyi kinevezéstől függő hivatalt töltöttek be.8 Reviczky 1834 őszén is bizalmas informátorait kereste meg az önkéntes örökváltságra és az úriszék korlátozására vonatkozó megyei követutasítások módosíttatása érdekében, illetve - ugyanezen év folyamán - Kölcsey pesti, illetve szatmári megfigyeltetése ügyében.9 A hálózat működtetésében kiemelkedő szerepet játszhatott Wirkner Lajos elnöki titkár, később kancelláriai tanácsos. Mint emlékirataiban írja, Wirkner rendszeresen, Ferstllel mintegy versenyezve számolt be főnökének az 1832-1836. évi országgyűlés tárgyalásairól, amelyek segítségével Reviczky nemegyszer Sedlnitzkyt megelőzve informálhatta I. Ferencet a legújabb pozsonyi fejleményekről, a titkár pedig utóbb személyesen egyenesen az uralkodóhoz intézhette jelentéseit.10 E hálózat alapvetően Reviczky, részben Pálffy személyéhez kötődött. Az 1840-es évek közepétől, Apponyi kinevezésétől fogva viszont mind inkább az 7 KLÖM VI. 814. (Barta István jegyzete). 8 KLÖM VI. 627-1037. passim. Az ellenzéki vezérmegyévé ekkoriban emelkedő Pest vármegye közgyűléseiről legalább hatan tudósítottak. 9 PAJKOSSY, 1996.1205-1206., 1195. Reviczky a követutasítások megváltoztatása ügyében túlnyomó- részt vármegyei vezetőket mozgósított. Kölcsey ügyében pedig a következő személyeket kereste meg: Vay Abrahám, beregi adminisztrátor, későbbi máramarosi főispán, Mérey Sándor, a tartományi biztosság igazgatója, Schlachta Márton szatmári kanonok, Svaiczer Gábor nagybányai főfelügyelő, későbbi Selmecbányái főkamaragróf, Gerzon Antal kamarai adminisztrátor, Steinbach Ferenc királyi jogügy-igazgatósági ügyész, 1836 októberétől közalapítványi igazgató (utóbbi két személy egyben Sedlnitzky bizalmasa is volt). E névsor szintén jól jellemzi a kancellárok informátori hálózatának az összetételét. (Vay, Mérey és Steinbach Pálffynak is jelentett.) 10 Wirkner, 1879.68-69. 172
