Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kertész István: Katonai felderítés, kémkedés és kommunikáció a görög–római világban
Kertész István: Katonai felderítés, kémkedés és kommunikáció a görög-római világban félelmében, sem barátság, sem övéi iránti szeretet hatása alatt se tárjon fel semmit a terveiből olyanoknak, akiket az nem illet [...] a nappal vagy éjszaka megteendő utakat ismerje jól a vezér, ismerje az utakon való közlekedés módját szárazföldön és tengeren [...]. Nem szabad kevésbé venni a cselekmények színhelyének megfigyelését, itt derülhet ki, hogy a lehetetlennek látszó dolog lehetségesnek bizonyul, azt pedig, amit könnyűnek tartottunk, mégsem tudjuk keresztülvinni [...]• A legjobb az, ha a hadvezér maga ismeri a felvonulási utakat, s annak a területnek sajátságait, ahová meg akar érkezni ,.."1 A Kr. u. 4-5. századi (pontos kronológiája vitatott) katonai szakíró, Vegetius A hadtudomány foglalata című művében részletes instrukciókat ad a felderítés fontosságát és végrehajtását illetően: „Mielőtt a hadvezér elindul a hadsereggel, küldje ki legmegbízhatóbb és legfortélyosabb embereit a legkipróbáltabb lovakon, hogy derítsék fel menetirányban és visszafelé, jobb és bal felől azokat a helyeket, amelyeken keresztül meg kell tenni az utat, nehogy az ellenfél valamiféle csapdát állítson. A felderítők pedig biztonságosabban működnek éjszaka, mint nappal. Mert különös módon a saját ügyének lesz árulója az, akinek felderítőjét elfogja az ellenfél. Elsőnek tehát a lovasság keljen útra, azután a gyalogság [...]. Azonkívül ismernünk kell az ellenfél szokását, hogy vajon éjszaka, hajnalban vagy lenyugváskor szokott-e rajtaütésre vállalkozni [...]. Tudnunk kell mármost, hogy vajon gyalogságban vagy lovasságban, lándzsásokban vagy íjászokban erősebb-e; hogy létszámával vagy a fegyverek erejével tűnik-e ki ..."7 8 E néhány példa a görög-római irodalomból jól szemléltetheti, hogy elvi síkon tökéletesen tisztában voltak a katonai információszerzés fontosságával. Mégis, elsősorban a taktikai felderítés terén, a görög hadtörténet tanulmányozója számos hiányosságra akad. Thuküdidésznek a peloponnészoszi háborúról írott munkája - egyéb ókori írások mellett9 - számos olyan esetet említ, amikor az elemi felderítő tevékenység mellőzése döntő módon, hátrányosan befolyásolta az események menetét. így Kr. e. 429-ben a spártai hadvezér, Knémosz három menetoszlopra bontva seregét közeledett az elfoglalni óhajtott akarnaniai város, Sztratosz felé. A középső menetoszlopot khaonok és más barbár szövetségesek alkották, míg a két szélsőben hellének masíroztak. Az óvatosan, hadrendben előrehaladó görögöktől eltérően a barbárok rendezetlen tömegben törtek előre, abban bízva, hogy egyedül is képesek lesznek elfoglalni a várost. A sztratosziak azonban észrevették közeledésüket, és lesből rájuk támadva szétverték őket. Ebből a közelükben lezajlott összecsapásból a görögök semmit se vettek észre, ami arra mutat, hogy a spártai vezér sem saját serege egy részét, sem az ellenséget nem volt képes szemmel tartani.10 Nem csoda, hogy a Sztratosz elleni támadás meghiúsult. 7 Polübiosz IX. 13-14. 8 Vegetius VI. Vö. Hahn, 1963. 751. 9 Pl.: Xenophón: Hellénika IV. 2,18, VII. 5,10; Polübiosz XVIII. 20,3. 10 Thuküdidész II. 81,7. 139
