Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kertész István: Katonai felderítés, kémkedés és kommunikáció a görög–római világban
Kémek, ügynökök, besúgók Kr. e. 413-ban, közvetlenül a Szicíliába küldött athéni expedíciós haderő megsemmisülése előtt, a tenger felé igyekvő athéniak az éjszaka folyamán nagy tüzeket gyújtottak. Ezzel azt a látszatot akarták kelteni az őket üldöző szüraku- szaiak és azok szövetségesei előtt, hogy letáborozva készülnek a másnapi összecsapásra. Valójában viszont a sötétség leple alatt továbbindultak. A gondos felderítés hiányában az ellenség csak virradatkor vette észre, hogy az athéniak elvonultak.11 Ezt megelőzően viszont a Nikiasz és Démoszthenész által vezetett athéniak hagyták figyelmen kívül a hírszerzés elemi szabályait. Ugyanis, elveszítve egy tengeri ütközetet Szürakuszai hajóhadával szemben, úgy döntöttek, hogy szárazföldi seregüket is visszavonják. A szürakuszai vezér, Hermokratész hiába próbálta vezértársait rávenni arra, hogy gyors manőverekkel elzárják előlük a visszavonulás útját, azok a katonák fáradtságára és Héraklész aznapi áldozati ünnepére hivatkoztak, és elhalasztották a döntést. Ekkor Hermokratész más módon próbálkozott az athéni elvonulás megakadályozásával: „... alkonyattáj- ban elküldte néhány bajtársát lovasok kíséretében az athéni táborhoz. Ezek a tábort hallótávolságra megközelítve, mintha az athéniak hívei lennének (mert Nikiasznak megvoltak a városban a maga hírszerzői), magukhoz hívtak néhány embert, s megüzenték velük Nikiasznak, hogy ne induljon el seregével éjszaka, mert a szürakuszaiak megszállták az utakat [...]. E híradás után, amelynek igazságában senki se kételkedett, ott maradtak éjszakára ..."12 Nikiasznak ellenőriznie kellett volna a kapott információ hitelességét, de ezt éppúgy elmulasztotta, mint ahogyan néhány nappal később az ellenség sem győződött meg arról, vajon a sok éjszakai tűz valóban az athéniak helyben maradását bizonyítja-e.13 A Hermokratész által elkövetett cselfogás eredményeképp az athéniak értékes időt vesztegettek el, és ennek csak egy részét nyerték utóbb vissza ellenségeikkel szemben. A következmény vezéreik fogságba esése és kivégzése, valamint seregük pusztulása lett. Hasonlóképpen a Kr. e. 405 során, Aigoszpotamoinál lezajlott tengeri összecsapásban az athéni flotta vereségét a felderítés hiánya idézte elő, miközben a spártai fővezér, Lüszandrosz felderítő hajókat alkalmazott az ellenséges gályák mozgásának megfigyelésére.14 William Kendrick Pritchett a taktikai felderítés görög viszonylatban történő elterjedését antik irodalmi források nyelvi elemzésével vizsgálta.15 Megállapította, hogy a 'kém', 'felderítő' jelentésű szkoposz kifejezés Homérosztól kezdve Po- lübioszig egy sor szerzőnél előfordult. Homérosz16 ezzel a terminussal jelölte a Trója számára kémkedő Politészt, akiről ezt írta: „Hangja Politészé, Priamosz 11 Uo. VII. 80-81. 12 Uo. VII. 73-74. 13 Vö.: Pritchett, 1971,127. » Xenophón: Hellénika II. 1,27-28. 15 Pritchett, 1971.127-133. 16 Itt nem foglalkozunk az Iliász és Odüsszeia szerzőségének problémájával, hanem Homérosznak nevezzük mindkét eposz alkotóját. 140
