Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Bebesi György: Egy sikeres orosz kettősügynök a 20. század elejéről: Jevno Azef
Kémek, ügynökök, besúgók pedési övezetben, a Gradnói Kormányzóságban, hétgyermekes falusi szabómester családjában második fiúként. A Don melletti Rosztovban kereskedelmi iskolába járt, részt vett a helyi zsidó ifjúsági mozgalomban, és megismerkedett a különböző forradalmár körök illegális agitációjával is. Kereskedelmi utazó lett, ez mozgásszabadságot biztosított neki, majd egy kisebb sikkasztás4 után külföldre szökött, Bécsben, Münchenben és Karlsruhéban élt. Megnősült, majd Darmstadtba költözött, és ott beiratkozott a helyi műszaki egyetemre. Miután felségével nagyon szűkösen éltek, anyagi támogatásért az Ohranához fordult (ebben a korban ez egyáltalán nem volt sem ritka, sem különleges),5 az apanázsért cserébe a külföldön működő forradalmi diákkörök, szervezetek megfigyelését ajánlotta föl. A rendőrség elfogadta felajánlkozását, 1893-ban írta első jelentéseit, ekkori illetménye havi 50 rubel körül mozgott.6 Szintén forradalmár feleségének lebukásáig fogalma sem volt férje „új" tevékenységéről, kettős életéről. A jó szemű Zubatov7 Ohrana-tábornok, a rendőr-szocializmus atyja figyelt fel ügyes, tartalmas jelentéseire, és hazahozatta az időközben elektromérnöki diplomát szerző fiatalembert. Az ő ötletére építették be az eszerek közé, innentől kezdve pályafutása töretlenül ívelt felfelé egészen 1908-ig. Ezen a ponton érdemes néhány szót szólni arról az erőről, ahová Azef beépült: a modern orosz terrorizmus második nemzedékéről, a szociálforradal- márokról, vagy ahogyan még gyakran hívták őket, a 20. század „első városi gerilláiról". Ők a '80-as évek forradalmi apálya után, a '90-es években élesztették újjá az állam elleni erőszak gondolatát, de ezt már nem elsősorban vidéki paraszti bázisra építkezve kívánták megvalósítani, mint elődeik a narodovolecek, hanem már az öntudatosodó, egyre tömegesebb városi munkásságra alapozták 4 Munkahelyéről, egy kereskedelmi irodából 800 rubelt „lovasított" meg. Krausz, 1987. 37. 5 Bár erről pontos adtok nincsenek, a 19-20. század fordulóján az Orosz Birodalom akkor mintegy 120 millió lakosából több millió(!) állt valamilyen szintű kapcsolatban az állam politikai rendőrségével, közülük számosán a legváltozatosabb okokat felhozva kívántak a „cég" kötelékébe bekerülni: Krausz, 1987. 34-35. 6 IIlEJlOXAEB, 1996. 20. 7 Zubatov, Szergej, Vasziljevics. Született 1864. március 26-án Moszkvában, kivégezték 1917. március 2-án ugyancsak Moszkvában. Rendőrtábornok, anarchistából lett tehetséges Ohrana-vezető, aki a Moszkvai Főkapitány-helyettességig vitte. Egyrészről az orosz bűnüldözési rendszer megreformálása fűződik a nevéhez, ő volt az, aki bevezette az orosz kriminológiában a még Nyugaton is friss módszereket, így pl. a gyanúsítottról aktát fektettek föl, lefényképezték, ujjlenyomatmintát vettek tőle. Másrészről ő vette észre először a munkásmozgalomban az államhatalomra leselkedő nagyon komoly veszélyt, és ő dolgozta ki a rendőr-szocializmus modelljét, amelynek lényege, hogy a munkásszervezetek némi gazdasági és szociális engedménnyel ellátva rendőri felügyelet alatt legálisan működhetnek, de hűnek kellett lenniük a monarchiához. Harmadrészről számos ügynököt „fedezett fel", épített be, illetve futtatott az illegális eszer pártban. Rendszere 1900-tól 1903-ig működött, majd egy kezelhetetlen sztrájkhullám nyomán, amelyet monarchista munkásszervezetek robbantottak ki leváltották, kegyvesztett lett. Sokat publikált és utazott, 1917 júliusában, az Ideiglenes Kormány időszakában még szabadegyetemi előadásokat tartott az általa kidolgozott rendőr-szocialista modellről. A bolsevik hatalomátvétel után azonban az elsők között tartóztatták le és végezték ki. Ld.: BEBESI, 1999/a. 12
