Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)

Bebesi György: Egy sikeres orosz kettősügynök a 20. század elejéről: Jevno Azef

Bebesi György: Egy sikeres orosz kettősügynök működésüket.8 1894-től jönnek létre fokozatosan szervezeteik, az első „Népjog" néven válik ismertté, majd 1896-ban Szaratovban, 1897-ben pedig Moszkvában illegális kongresszusokon lezajlik a különböző eszer csoportok uniója. Az eszerek vezetője, „az orosz forradalom nagymamája" Bresko-Breskovszkaja asszony, akinek vehemenciáját jól jellemzi, hogy amennyiben a gyűléseken nem figyeltek rá, úgy néhány plafonba eresztett pisztolylövéssel adott nyomatékot mondanivalójának. A párt programtervezete 1898-ban látott napvilágot, és „Fel­adataink" címet viselte. Fontosabb megállapításai szerint, szociális reformokat kell végrehajtani a munkásságra támaszkodva, ki kell vívni a politikai szabadsá­got, és ki kell harcolni az alkotmányt.9 A párt megalakulásával párhuzamosan újjáindultak a merényletek, az ál­lamellenes akciók, a politikai gyilkosságok, amelyek meglepően nagy arányban voltak sikeresek, jóval felülmúlták az egykori narodovolecek eredményességi mutatóit. 1901. február 14-én Karpovics diák lelőtte Bogolepov kultuszminisz­tert, mert utasítására néhány diákzavargásban résztvevő fiatalt katonának soroz­tak. Szipjagin belügyminisztert a Miniszteri Bizottság (kormány) előcsarnokában lőtte le egy Balmasov nevű eszer diák 1902 áprilisában.10 Obolenszkij herceg is az áldozatok számát gyarapította, azért ölték meg, mert leverte a poltavai kor­mányzóság parasztjainak lázadását. Bogdanovics ufai kormányzót azért likvi­dálták, mert a sztrájkoló Zlatouszti munkásokba lövetett. Bobrikovot, Finnor­szág főkormányzóját egy orosz eszerekkel kapcsolatot tartó finn nacionalista lőtte le, és a híresebb eseteket kiragadó sor hosszan folytatható lenne.11 A beépített ügynököknek, így Azefnek is társaik felé, a bizalom elnyerése és a hitelesség érdekében, eredményeket kellett produkálniuk, azaz részt kellett venniük az akciókban, és általában saját kezűleg gyilkolni. Mivel rendőrügynö­kök voltak, ilyen esetekben mindig kikérték a kapcsolatot tartó Ohrana-tiszt, vagy MVD felettes véleményét. Egy orosz magas rangú állami alkalmazottat, a saját szakállára, sohasem mert volna likvidálni egy másik orosz állami alkalma­zott. Az Ohrana és a századelő történetének egyik legkülönösebb vonása, hogy a beépülés sikere érdekében a rendőri, belügyi felettesek számos esetben engedé­lyezték az akciókat - ezt tekinthetjük akár „a cél szentesíti az eszközt" politiká­jának, de akár emberáldozatnak is. Miért dönthettek így? Erről különböző el­képzelések születtek. Talán mert egy sikeres merénylet okozta társadalmi felhá­borodást fel lehetett használni a rendőrség megerősítésére, hatáskörének további bővítésére; lehetőség nyílt a hivatali konkurencia sajátos úton történő eltávolítá­8 Ld.: Bebesi, 2005. 9 Meg kell jegyeznünk, hogy II. Sándor utódai - III. Sándor (1881-1894) és II. Miklós (1894-1917) - felfüggesztették a társadalmi reformokat, és csak a gazdaság modernizálását célzó ipari-katonai változásoknak nyitottak teret. A reformok lezárásának legfőbb oka az anarchisták tevékenysége, és II. Sándor meggyilkolása volt. '» Vitte, 1964. 217. 11 Krausz-Szilágyi-Sz. Bíró, 1991. 21-26. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom