Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Bebesi György: Egy sikeres orosz kettősügynök a 20. század elejéről: Jevno Azef
Bebesi György: Egy sikeres orosz kettősügynök működésüket.8 1894-től jönnek létre fokozatosan szervezeteik, az első „Népjog" néven válik ismertté, majd 1896-ban Szaratovban, 1897-ben pedig Moszkvában illegális kongresszusokon lezajlik a különböző eszer csoportok uniója. Az eszerek vezetője, „az orosz forradalom nagymamája" Bresko-Breskovszkaja asszony, akinek vehemenciáját jól jellemzi, hogy amennyiben a gyűléseken nem figyeltek rá, úgy néhány plafonba eresztett pisztolylövéssel adott nyomatékot mondanivalójának. A párt programtervezete 1898-ban látott napvilágot, és „Feladataink" címet viselte. Fontosabb megállapításai szerint, szociális reformokat kell végrehajtani a munkásságra támaszkodva, ki kell vívni a politikai szabadságot, és ki kell harcolni az alkotmányt.9 A párt megalakulásával párhuzamosan újjáindultak a merényletek, az államellenes akciók, a politikai gyilkosságok, amelyek meglepően nagy arányban voltak sikeresek, jóval felülmúlták az egykori narodovolecek eredményességi mutatóit. 1901. február 14-én Karpovics diák lelőtte Bogolepov kultuszminisztert, mert utasítására néhány diákzavargásban résztvevő fiatalt katonának soroztak. Szipjagin belügyminisztert a Miniszteri Bizottság (kormány) előcsarnokában lőtte le egy Balmasov nevű eszer diák 1902 áprilisában.10 Obolenszkij herceg is az áldozatok számát gyarapította, azért ölték meg, mert leverte a poltavai kormányzóság parasztjainak lázadását. Bogdanovics ufai kormányzót azért likvidálták, mert a sztrájkoló Zlatouszti munkásokba lövetett. Bobrikovot, Finnország főkormányzóját egy orosz eszerekkel kapcsolatot tartó finn nacionalista lőtte le, és a híresebb eseteket kiragadó sor hosszan folytatható lenne.11 A beépített ügynököknek, így Azefnek is társaik felé, a bizalom elnyerése és a hitelesség érdekében, eredményeket kellett produkálniuk, azaz részt kellett venniük az akciókban, és általában saját kezűleg gyilkolni. Mivel rendőrügynökök voltak, ilyen esetekben mindig kikérték a kapcsolatot tartó Ohrana-tiszt, vagy MVD felettes véleményét. Egy orosz magas rangú állami alkalmazottat, a saját szakállára, sohasem mert volna likvidálni egy másik orosz állami alkalmazott. Az Ohrana és a századelő történetének egyik legkülönösebb vonása, hogy a beépülés sikere érdekében a rendőri, belügyi felettesek számos esetben engedélyezték az akciókat - ezt tekinthetjük akár „a cél szentesíti az eszközt" politikájának, de akár emberáldozatnak is. Miért dönthettek így? Erről különböző elképzelések születtek. Talán mert egy sikeres merénylet okozta társadalmi felháborodást fel lehetett használni a rendőrség megerősítésére, hatáskörének további bővítésére; lehetőség nyílt a hivatali konkurencia sajátos úton történő eltávolítá8 Ld.: Bebesi, 2005. 9 Meg kell jegyeznünk, hogy II. Sándor utódai - III. Sándor (1881-1894) és II. Miklós (1894-1917) - felfüggesztették a társadalmi reformokat, és csak a gazdaság modernizálását célzó ipari-katonai változásoknak nyitottak teret. A reformok lezárásának legfőbb oka az anarchisták tevékenysége, és II. Sándor meggyilkolása volt. '» Vitte, 1964. 217. 11 Krausz-Szilágyi-Sz. Bíró, 1991. 21-26. 13
