Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?
Kémek, ügynökök, besúgók lakat is. Erre császári lovas futárokat alkalmazott a Haditanács. Futárnak lenni a Bécs-Konstantinápoly-Bécs útvonalon nem tartozott a kényelmes vagy a jó kereseti lehetőséget nyújtó foglalkozások közé. Ennek megfelelően e szakma képviselői között több volt a kalandor, mint a császári oszmán diplomácia bármely más területén. A kora újkorban még ismeretlen volt a diplomáciai immunitás fogalma. így az Oszmán Birodalom területén a futárok élete nem volt biztonságban, mégis védettséget biztosított nekik, hogy zubbonyukon a kétfejű sassal díszített császári címert viselték, különleges útlevéllel rendelkeztek és általában Budáig egy-egy csaus kísérte őket. Ami az életük védelme érdekében előnyös volt, az a titkos információknak nem igazán kedvezett. Az Oszmán Birodalom alkalmazottai így tudták, kik a futárok, bármikor könnyen ellenőrizhették őket. Ráadásul sokszor érte az utazót atrocitás, ami a küldemények késlekedésével, elvesztésével, az ellenség általi megszerzésével járt együtt, de esetenként a futár életébe is került. A személyüket érő atrocitások mellett a futároknak sokszor gyűlt meg a bajuk az időjárással is. Télen a nagy hó miatt gyakran nem voltak járhatók az utak, tavasszal és ősszel pedig az olvadás, a folyók áradása, a sok eső okozott problémákat. 1694 januárjában még arról panaszkodott a levélíró, hogy a nagy hó miatt az utak nem járhatók, elsősorban a havasalföldi hágók, így leveleit nem tudja elküldeni, mert 40 nap óta senki, sem futár, sem más, nem mert nekivágni ennek az útvonalnak.151 Alig egy hónap elteltével a hírszerző újabb, rajta kívülálló okok miatt nem tudta biztonságosan küldeni a leveleket: megindult az olvadás, és a folyók áradtak. A patakok folyóvá duzzadtak, és nagy sebességgel zuhogtak alá a hegységekből, így a futárok ismét nem vállalták az utazást.152 Nem kevesebb nehézséget jelentett azonban - különösen háborús időszakokban, amikor a legnagyobb szükség volt az információkra - az elharapódzó bűnözés, a rablók, az útonállók tevékenysége, illetve az oszmán adminisztráció túlkapásai (amikor csak pénzért engedték továbbutazni a futárt).153 A legnagyobb problémák közé tartozott az, ha a futárt - elsősorban háborús időszakban - feltartóztatták, és nála kódolt üzenetet találtak. Mivel az oszmánok nem igazán jeleskedtek a kódfejtésben, általában a franciák és a velenceiek segítségét kérték. Az egyszerű és ritkán változó kód ellenére a soknyelvű császári követek, levelezők küldeményei esetében a kódfejtés sokszor azért nem járt sikerrel, mivel nem lehetett tudni, hogy milyen nyelven íródtak a jelentések, sőt gyakran egy levélen belül is nyelvet váltottak. Az oszmánok így inkább azt a módszert választották, hogy felakasztották, karóba húzták stb. azt, akinél kódolt levelet találtak.154 Az információk értékét alapvetően meghatározta (és meghatározza ma is), hogy mennyi idő alatt lehet hozzájuk jutni. A ma embere (és kéme) számára az 151 Böhm 1020 Band XL föl. 1. (1694. január 22.). 152Böhm 1020 Band XI. föl. 8. (1694. február 16.). 153Böhm 1020 Band X. föl. 137. (1693. augusztus 3.); EFK Ms. II. 303. föl. 437r (1695. június 25.); föl. 482r (1696. szeptember 14.). 154PRETO, 1994. 273. 124
