Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16-17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"? be, Livornóba, Raguzába, és a levéltovábbítók juttatták el azokat a császári udvarba. Giorgio Cleronome azonban használta néha a Havasalföldön át Friedrich Veterani gróf (1650-1695) táborába vivő útvonalat is, mivel unokatestvére, Matthia Cleronome a havasalföldi fejedelem titkára volt,147 így a beérkező csomagokat ő továbbította. A levelek továbbítóiról elmondhatjuk, hogy részben a császári diplomáciához, részben viszont a kalandorok közé tartoztak. A diplomácia szereplői közül a keletről érkező levelek továbbításában az egész korszakot figyelembe véve Franz Ulrich von Thurn und Vlassasina gróf (1629. október 5.-1695. december 13.), velencei császári állandó követ (1676-1695) játszott fontos szerepet. Hozzá érkeztek be a hírszerzők által számos úton - Spalatón, Raguzán, Livornón, Mar- seille-en stb. - keresztül küldött levelek, és az ő feladata volt, hogy ezeket a lehető leghamarabb továbbküldje Bécs irányába. Ezt a tevékenységét egészen haláláig végezte. A levelek továbbítói legalább olyan jelentőséggel bírtak, mint a hírek megszerzői és a levelek írói. Bérezésük ennek megfelelően alakult. Az ő hathatós támogatásuk és segítségük nélkül a Konstantinápolyban tevékenykedő hírszerzőknek nagy nehézséget okozott volna leveleik célba juttatása, ezáltal pedig tevékenységük értelmetlenné vált volna. Bár a tengeri útvonal gyorsabb és biztosabb volt, mint a szárazföldi, és a császári követek már a 16. századtól kezdve használták a levelek Bécsbe juttatásához, ezt a gyakorlatot hosszú távon nem lehetett fenntartani. A velenceiek ugyanis - saját érdekeik védelmére, illetve anyagi haszonszerzés miatt - rendszeresen felbontották a postát. Ezért a 17. századtól Velencén keresztül - elsősorban az ottani császári követ közvetítésével - már inkább csak a másod-, illetve harmadpéldányokat küldték, és az eredetit a futárok vitték. A 17. század első felében Johann Rudolf Schmid állandó követ maga is panaszkodott a velenceiekre, arra, hogy postáját felnyitják: „Brigido követ úr azt írta nekem Velencéből, hogy szinte minden küldeményem kinyitva érkezik meg hozzá olyan módon, hogy a leveleimet bárki elolvashatja."148 Ugyanezt tapasztalta az útvonal másik végén ülő d'Asquier is.149 Ennek ellenére - a gyorsaság miatt - a 17. század folyamán mindvégig használták a tengeri útvonalat is, amelynek jelentősége a háborús időszakban újra megnőtt. Bár ebben az időszakban is előfordult, hogy felbontották a küldeményt,150 a pillanatnyi szövetségesi viszony (Szent Liga) miatt nem keveredett belőle akkora probléma, mint máskor. A levelek Bécsbe juttatásához a tengeriek mellett természetesen használták a szárazföldi útvona147ÖNB-HAN Cod. 9742 föl. 9r; 14v (Memorie originali del maresdallo conte Federico Veterani déllé sue Campagne in Ungaria, e provincie adiacenti dall'A[nn]o 1683 sino all'Anno 1694 con altri scritti, che rigvardano il succeduto [in] quelle parti.). 148Johann Rudolf Schmid Michel d'Asquier-hez, Konstantinápoly, 1635. augusztus 7., ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 114 Konv. 1. fol. 45. 149Michel d'Asquier levele. H.n., é.n., ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 115. Konv. 1. fol. 233. 150 ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 154. Konv. 3. fol. 95v. 123
