Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16-17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"? lés, míg a többit a konstantinápolyi holland követ nevezte ki. Velence, a Francia és az Angol Királyság, valamint a hollandok mind rendelkeztek állandó képviselettel és kereskedelmi lerakatokkal az Oszmán Birodalomban. Ezt a rendszert - hálózatot - azonban nemcsak a hivatalos ügyeik képviseletére, a minél hathatósabb tárgyalásokra, de titkos információgyűjtésre is felhasználták. Olyan adatokat szereztek meg, amelyek révén előnyösebb pozícióból tudtak tárgyalni a Portán, vagy ellenfeleiket az európai hadszíntereken és a diplomáciai berkekben kellemetlen helyzetbe hozhatták. Kémek és kémkedés a kora újkorban - egy titkosszolgálat ismérvei A kémkedés mestersége egyidős az emberiséggel,47 a kora újkorban azonban - amint a diplomácia is - e terület is jelentős változásokon ment keresztül. Az emberiség társadalmi fejlődésével, az államok kialakulásával párhuzamosan a kémkedés, a másikról minél többet tudás az állam érdekévé, mégpedig elemi érdekévé vált, amelyet már a központi hatalom koordinált, szervezett és ellenőrzött is egyben. Ezáltal - a korábbi időszakoktól eltérően - a virágzó középkorban és a reneszánsz idején információszerzésről, sőt hírszerzésről beszélhetünk. A kémek és a hírszerzők tevékenysége egyre állandóbbá vált, mindinkább jellemző volt, hogy nemcsak az egy-egy időpillanatban - pl. hadjárat, béketárgyalás stb. - szükséges információk megszerzésére foglalkoztatták őket, hanem szisztematikusan kezdték el gyűjtetni az adott állam számára fontos adatokat, amelyeket az udvar, vagy a város irányítóihoz kellett továbbítaniuk. Az így beérkező ismereteket összegezték, az egymásnak ellentmondó információkat pedig ellenőrizni kezdték - másik kém kiküldése által, az utazóktól (kereskedők, zarándokok) nyert értesülések segítségével stb. Ahhoz, hogy megítélhessük, titkosszolgálatként működött-e a Habsburgok 16-17. századi „Titkos Levelezői Hálózata", érdemes rávilágítani arra, hogy milyen ismérvek jellemeznek egy titkosszolgálatot. Alapvető volt, hogy a rendszert egy központi (állam)hatalom működtesse, amelynek érdekei meghatározzák, hogy a hírszerzők milyen információkat gyűjtsenek számára (hírigény), még pedig nyílt és titkos eszközökkel egyaránt. A titkosszolgálat működésének jellemzője az is, hogy csak olyan helyeken létesít és tart fenn pozíciókat, vagyis foglalkoztat kémeket, ahol az adott állam szempontjából fontos események történnek. Tevékenységéhez alkalmas humánerőforrásra van szüksége, amely megfelelő kapcsolatrendszerrel bír az ellenséges (vagy éppen baráti) területen. A kémeket már abban az időben is megtorlás, többnyire az azonnali és biztos halál várta, ha lelepleződtek, ezért a hírszerzés tagjait védeni kellett. Szintén jellemző volt már akkor is, hogy a megszerzett információkat - lehetőség szerint - több forrásból ellenőrizni kellett. A kémek, akik általában az adott területen komoly 47 PRETO, 1994.17-18. 105
