Kémek, ügynökök, besúgók - Az ókortól Mata Hariig (Mediawave Konferenciák VI. Szombathely, 2014)
Kerekes Dóra: Titkosszolgálat volt-e a Habsburgok 16–17. századi „Titkos Levelezői Hálózata"?
Kémek, ügynökök, besúgók helyismerettel rendelkeznek, a megszerzett információkat értékelik, gyakran elemezik is, így segítve megbízójuk munkáját. A hírszerzést működtető állam központjában a beérkező információkat feldolgozzák, a más területről odajutó hírekkel és értesülésekkel összevetik, ütköztetik, majd - ha szükséges volt - újraértékelik. Az így elkészülő, komplexnek mondható elemzéseket teszik azután a központi hatalom döntés-előkészítőinek és döntéshozóinak asztalára. Hogyan működött ennek fényében a Habsburgok levelezői hálózata? A Habsburgok „Titkos Levelezők Hálózata" Az osztrák Habsburgok délkeleti irányú hírszerzése már a 15. században megindult, ekkor azonban egyértelműen a Balkánról szereztek információkat, mivel ezeket a területeket - később a királyi Magyarország státuszához hasonlóan - egyfajta puffer-zónaként tartották nyilván.48 Az információszerzés célja az volt, hogy tisztában legyenek az ottani török hadműveletekkel, szándékokkal. Alapvetően alkalmi kémekkel dolgoztattak, és - akárcsak a spanyol ág - a raguzai területről szereztek híreket.49 A 16. század a Habsburg Birodalom életében a keleti terjeszkedés, illetve a kettéhasadás időszaka. Míg a század első felében a császár, V. Károly egyszerre vette fel a küzdelmet a protestáns mozgalommal, a Francia Királysággal és az oszmánokkal, addig az '50-es években két részre szakadó, ettől kezdve spanyol és osztrák Habsburg ágának nevezett dinasztiák kezén lévő területeken már más súlypontokat figyelhetünk meg. I. Ferdinánd cseh és magyar királynak, későbbi német-római császárnak és utódainak egyértelműen a „törökveszély" jelentett prioritást, amelynek a protestáns kérdés jelentőségét is képesek voltak alárendelni. A 16. század vesztes háborúi jól rámutattak arra, hogy nem lehet úgy hadakozni az oszmánok ellen, hogy nincsen kellő mennyiségű információ. Bár kezdettől fogva rendelkeztek informátorokkal és alkalmi kémekkel, hamarosan egyértelművé vált, hogy folyamatosan szükségük van megfelelő mennyiségű és minőségű információkra az Oszmán Birodalom területéről. Már a század közepén felállították a császári követséget az oszmán fővárosban, sőt az utolsó harmad elején a titkos információszerzés rendszerének megszervezéséhez is hozzákezdtek, de a század végi „hosszú török" vagy más néven „tizenötéves háború" elsöpörte ezeket a kezdeményezéseket.50 Az utolsó állandó követet a nagyvezír fogolyként hurcolta magával a magyarországi hadjáratra,51 a követség működése megszűnt, a követ által koordinált informátorhálózat összeomlott. 48 ÁGOSTON, 2008. 257-258. 49 Zontar, 1973. 196-237.; Lesure, 1983; PRETO, 1994. 30. Ebben az időben a raguzaiak már mindkét oldalra szolgáltattak információkat. ZLATAR, 1992. .8-25. 50 Hiller 1998. 209. 51 Friedrich von Krekwitz, udvari tanácsos, akit a nagyvezír a szultán parancsára magával vitt a hadjáratra. 1593-ban a belgrádi táborban halt meg. ZEDLER, 1732. XV. 1830-1831. 106
