Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)

I. A 19. század gazdasági válságai - Pakot Levente: Halandósági válságok székelyföldi rurális közösségekben: Szentegyházasfalva és Kápolnásfalva, 1838–1914

Pakot Levente: Halandósági válságok székelyföldi rurális közösségekben

4. táblázat

A halálozások életkor szerinti százalékos megoszlása a két egyházközségben, 1838-1914

„Normál"

Válsági

os halandóságú évek

Életkor

halandóságú

évek

1850

1855

1873

1884

1887

1908

< 1 év

27,5

16,1

10,1

19,7

15,7

16,5

21,4

1 év

11,6

9,4

27,2

5,5

11,3

13,5

13,8

2-4 év

13,9

7,8

19,6

14,8

23,7

35,4

23,2

5-9 év

6,2

4,7

12,0

7,2

20,4

14,0

12,5

10-19 év

4,1

4,2

4,4

3,1

5,1

5,2

4,5

20-59 év

20,6

38,5

19,0

35,2

13,9

6,7

13,4

> 60 év

16,1

19,3

7,6

14,5

9,9

8,7

11,2

Halálozások száma

8352

192

158

290

274

401

224

Forrás: SzRKPL Szegyhf. és KRKPL Kialva r. kát. akv.

A havasalji falvakban a halandósági válságok különböző formái további sajátosságokkal bírtak. A kolerához vagy tífuszhoz nem köthető krízisek gyakorlatilag érintetlenül hagyták a felnőtt népességet. A háztartások egyben maradtak, a rokonsági kapcsolatok fennmaradtak és nem volt szükség a földbirtokok újraosztására sem. Nem változott lényegesen a család azon képessége, hogy a földet megművelje, vagyis a válságos halandóság rövid-távú hatása nem bizonyult jelentősnek. A gyerekek kiugró halálozása nyomot hagyott a népesség korösszetételén, de a korabeli 0,6%-os népességnövekedéssel és magas természetes szaporulattal a népesség a veszteségeket 4-5 éven belül pótolhatta.

Konklúzió

A 19. század második felében és a 20. század első évtizedében a két egyházközségben bekövetkezett halandósági válságok egy elnyújtott epidemiológiai válság keretébe illeszthetők. Ennek legfőbb ismertetőjegyei a gyerekek és felnőttek életkilátásait jelentősen csökkentő fertőző megbetegedések — vérhas, toroklob, kanyaró, illetve a kolera és tífusz — ismételt jelenléte voltak. Jóllehet, a vizsgált egyházközségeket nem kerülték el a felnőtteket sújtó járványok sem, mégis a válságok elsősorban a gyerekeket sújtották, ők tekinthetők elsődleges áldozatoknak.

A vizsgált településeken azonosított epidemiológiai válság elsősorban a települések sajátos környezetéből fakadt, semmint a gabonaárak ingadozásából. Ilyen értelemben nem a malthusi típusú túlnépesedés kiváltotta katasztrófasoro45