Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
I. A 19. század gazdasági válságai - Pakot Levente: Halandósági válságok székelyföldi rurális közösségekben: Szentegyházasfalva és Kápolnásfalva, 1838–1914
Gödörből gödörbe tó, hogy ez utóbbi két évben bekövetkezett halandósági válságok hangsúlyosan a nyári és kora őszi hónapokban sújtották a népességet. Ezek az eredmények némiképp csökkentik annak a valószínűségét, hogy a halálozások emelkedése közvetlen módon az éhezésből vagy éhínségből fakadt volna. A szakirodalom szerint az iparosodás előtti társadalmakban az élelmezés biztosítása a téli és kora tavaszi hónapokban volt a legnehezebb.39 A nyári és kora őszi évszakok emelkedett halálozási mutatói inkább a járványok, illetve a fertőző megbetegedések okozta halálozások előtérbe kerülését valószínűsítik. A halálozások korstruktúrája A meghalt személyek életkorának vizsgálata alapján a mortalitás három mintáját sikerült elkülönítenünk: a nem válságos vagy „normál" halandóságot, a kolera és tífusz, illetve a toroklob, vérhas, kanyaró és hurut okozta válságos halandóságokat (4. táblázat). A „normál" halandósággal jellemezhető években a halottak 28%-a a csecsemők közül került ki, további 32% 10 év alatti gyerek, és mintegy 40% 10 évnél idősebb személy volt. Az 1850. évi tífusz- és 1873. évi kolerajárványok leginkább a felnőtt népességet sújtották. A 20 és 59 év közötti felnőtt népesség körében a halálesetek száma közel kétszeresére emelkedett a „normál" halandósággal jellemezhető évekhez viszonyítva. A toroklob, vérhas, kanyaró és hurut járványos megbetegedések okozta halandósági krízisek ezzel szemben az 1 és 10 év közötti gyerekek körében pusztítottak: 1855-ben, 1884-ben, 1887-ben és 1908-ban a meghaltak több mint 50%-a ez utóbbi korcsoportból került ki. 39 A 18. századi Svédországban a március és április hónapok megemelkedett halandósága az alultápláltsággal és vitaminhiánnyal összefüggésbe hozható halálokokra — tuberkulózis, influenza, meghűlés és légzőszervi megbetegedések — vezethető vissza. BENGTSSON-OHLSSON, 1984. 288- 290. 44
