Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
III. A magánélet válságai - Feiszt György: Szerelemért a halálba. Gyilkosságok és öngyilkosságok Vas megyében a 19–20. századfordulóján
Gödörből gödörbe Hátrahagyott egy verset is: „Szerelem, szerelem keserű szerelem / Miért bántál oly kegyetlenül velem, / Te voltál szívemben az első és utolsó / Nemsokára készül számomra koporsó / elmegyek az ácshoz, fejfát csináltatok / egyszerű fejfámra csak egy sort írjatok / fekete betűkkel ez lesz majd ráírva / itt nyugszik a hűség, eltépett rózsája... T. Imre sorsüldözött."3 Bár az újságíró azzal kezdte tudósítását, hogy: „az öngyilkosság okáról semmit sem lehet tudni",4 a „sorsüldözött" szomorú halálában a beteljesületlen szerelemnek biztosan jelentős szerepe volt; ezt a kissé döcögős versikéje szug- gesztíven közvetíti. A szerelmi problémával magukra maradó fiatal leányok is gyakran nyúltak a századforduló divatos mérgeihez, a lúgkőhöz vagy a kénes gyufához. Egy alig 17 esztendős leány, vőlegényét katonának vitték. A fiú egy gyakorlaton tüdő- gyulladást kapott és a kórházban meghalt. A vőlegényén rajongó szeretettel csüngő leány nagyon elkeseredett, búskomorság vett erőt rajta és elhatározta, hogy szerelmét követni fogja a halálba. Vett egy csomag gyufát, feloldotta egy pohár vízben és megitta. Amikor görcsök kezdték gyötörni fájdalmában segítségért kiáltozott. A kihívott orvos gyomormosást alkalmazott, és így sikerült megmenteni az életét.5 Nem volt ilyen szerencséje az egyik szombathelyi vendéglő szolgálójának. A leány, amikor szerelmi viszonyának „jelei" mutatkozni kezdtek rajta, hazament falujába, de szülei nem fogadták szívesen, és gyakorta szemére hányták botlását. Az együttérzés hiánya teljesen elkeserítette, és egy szintén gyufából készített halálos koktéllal kioltotta az életét.6 A századforduló sajtójában tucat számra olvashatjuk az ezekhez hasonló eseteket. „Az öngyilkosságot megkísérlők több mint ötven százaléka az élettársi vagy házastársi viszonyok, megromlását jelöli meg indokként, huszonöt százalék pedig szerelmi konfliktus miatt akar véget vetni életének".7 Az alábbi megállapítás ezzel szemben az elmúlt évtizedek öngyilkosságait elemző tanulmányból való: „A közelmúltban a KSH megbízásából statisztikai adatgyűjtés történt Vas megye lakosságának századfordulón történt haláleseteiről. A megvizsgált négy évben (8739 haláleset) /1900-ban 29,(9) 1901-ben 41,(14) 1910-ben 24 (15) 1911-ben pedig 35,(10/) összesen 129 ember vetett véget önkezével életének. (Ugyanez Zala megyében összesen 128). Feltételezve, hogy 30 éves kor után az emberek szerelmi okokból már nem eldobják el maguktól az életet, azt látjuk, hogy a századforduló öngyilkosai között is 25% volt a szerelmi öngyilkosságok száma, hiszen a 129 öngyilkosból 23 személy volt fiatalabb 24 3 Uo. 4 Uo. 5 VN, 1911. július 27. 2. 6 VN, 1911. szeptember 8. 2. 7 VN, 1911. június 27. 2. 190
