Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
III. A magánélet válságai - Márfi Attila: Válság és válságkezelés Pécsett a szerb megszállást (1921–1928) követően
Márfi Attila: Válság és válságkezelés Pécsett a szerb megszállást (1921-1928) követően ellenében, a helyi polgárok mellett szórakoztatást biztosítva ezzel a szerb hivatalnokoknak, katonai elemeknek.24 A megszállás éveiben 13 kabaré hosszabb-rövidebb ideig tartó működéséről tudunk, persze ezek nem egy időben működtek. A szállodák nagytermében és kávéházakban létesített kabarék közül a Hajó, az Orfeum, az Otthon, a Fasor, a Royal Kabaré és a Jardin Bár volt a legismertebb. A fellépő színészeket, zenészeket, táncosokat, a budapesti szórakoztatóipar ismert alakjait a kéthetente közlekedő, a pécsieket a fővárossal összekötő ún. demarkációs vonat szállította.25 A szerb kivonulást követően megszűntek a kabarék, azonban az önállóságát visszanyerő PNSZ mégsem tudott megújulni. A nyomasztó megélhetési és kenyérgondok miatt a város valamennyi kulturális intézménye továbbra is a csőd szélén állt. 1923-ban az Erzsébet Tudományegyetem Pozsonyból történő áttelepítésével a város a szellemi érdeklődés középpontjába került. Ezt jelzi Klebels- berg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter és gróf Apponyi Albert látogatása is. Ez az érdeklődés csak arra volt elegendő, hogy a színházi élet tovább vegetáljon. A Nádas Józsefet követő színigazgató, Asszonyi László26 1926-ban magánvagyonával fizetett a színházba fektetett bizalomért. Asszonyi főleg az operaelőadásokat részesítette előnyben, mint a Bajazzók, Rigoletto, Trubadúr és a Pillangókisasszony, de operett-előadásai sikeresebbek voltak, mint például az Annából, a Marica grófnő és a Nótáskapitány. 1925-ben azonban be kellett szüntetnie az operatagozatot. Asszonyi igazgatósága alatt a klasszikus prózaműfajt darabjai is sikeres vállalkozásokként működtek, ilyen volt a többször is előadott Peer Gynt, Edvard Grieg zenéjével. De megpróbálkozott a Pannónia Színpad helyén működő Kamaraszínházzal, ifjúsági- és gyermek-matinékkel, rangosabb vendégjátékokkal is.27 1926 tavaszára Asszonyi helyzete tarthatatlanná vált, minden vagyonát lefoglalták. Elárverezett zongoráját ugyan később visszaszerezte, és fiumei vendégszereplésükre zálogként ajánlotta fel a színházat fenntartó városi tanácsnak.28 Fél évvel ezután, amikor Asszonyi adósságai túllépték az egymilliárd koronát, lemondott. 1927-ben a színháztól nem messze egy vendéglő tulajdonosa lett, amely kedvenc operettje, a Nótás Kapitány nevét kapta, törzsvendégei egykori kollégái voltak, nekik is volt köszönhető, hogy ez a vállalkozása Asszonyi 1934-ben bekövetkezett haláláig fényes jövedelmet hozott.29 A PNSZ válsága azonban olyan mértékű volt, hogy ezt követően — a kényszerű bezárást elkerülendő — egy gazdasági konzorciumot állítottak az élére, hogy az a felhalmozott adósságot kezelje.30 E szigorú intézkedések a bezárást 24 Uo. 25 MÁRFI, 2002/b. 287-294. 26 Schöpflin, 1941. 73. 27 Futaky, 1992. 334-377. 28 BML Szín. biz. ir. 22. jegyzőkönyv. 3. 29 Székely, 1994.49. 30 BML Pvt. ír. 5/1926., 164/1940. 167
