Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
II. A 20. század gazdasági válságai - Botos Katalin: Válságok a világgazdaságban
Gödörből gödörbe 1989-1992 Talán kissé erőltetettnek tűnik, hogy ragaszkodom bizonyos dátumokhoz: 1929, 1979,1989, majd a 2000-es évek első évtizedének utolsó évei: 2008-2009 jeleznek egy-egy komolyabb válságperiódust. Mint említettem, a fejlődő országokban 1982 után többször is volt súlyos pénzügyi megrázkódtatás, nemzetközi fizetési válság: a mexikói, brazíliai, argentínai, malajziai, majd az orosz pénzügyi válságokat idézhetjük fel. A fejlett országokra azonban csak a 2000-es években köszöntött rá egy újabb, meglehetősen súlyos, és valóban a Nagy Válság méreteivel és jelentőségével összehasonlítható pénzügyi-gazdasági visszaesés. Előszelei ugyan már az amerikai dot.com válság kapcsán érzékelhetők voltak, de igazán csak a 2007. évet követő események idéztek elő súlyos helyzetet. Ismétlem, azokban az országokban, amelyeket az IMF, Világbank mint példát állított a fejlődőek elé, hogy ezek pénzügyiintézményi rendszerét kell követni. Mi tagadás, a fejlődő országok válságait — bár természetesen nagy figyelmet érdemelnek — mégis a megmagyarázható jelenségek közé sorolta a közgazdaságtudomány. Hasonlóképpen, a szocialista rendszer összeomlása utáni helyzetet is lehetett magyarázni a rendszerváltozással. Mégis ennek - érintettségünk okán is — kicsit több figyelmet szentelünk. Az 1990. év, amely számos kelet-európai országban elhozta a demokráciát és a piacgazdaság beköszöntét, világgazdasági fordulópontnak is tekinthető. Ekkorra datálhatjuk az ún. Washingtoni Konszenzus megszületését, amely a liberalizáció, dereguláció, privatizáció ideológiai megfogalmazása volt. Az állam szerepének visszaszorítását gyakorlatiasan már Margaret Thatcher brit kormányfő is megkezdte, és Reagan elnök is nagy híve volt a magángazdaságnak. A Washingtoni Konszenzus azonban ezt az esztendőt követően indult el hódító útjára, a világ minden tája felé. Mi Kelet-Európábán azt hittük, hogy a kommunizmus összeomlása az a világrengető esemény, amely az 1990. évet beírja a világtörténelembe. Ez bizonyos értelemben igaz is, hiszen politikailag ismét elérkeztünk az egypólusú világhoz. Gazdasági szempontból azonban a szocialista állami tulajdon felszámolása belesimult azokba a folyamatokba, amelyek Indiától Brazíliáig, Nyugat-Európa országaiban és Ausztráliában végbementek. Sőt, ami a harmadik évezred elején a legnagyobb hatású jelenség, az Kína határozott elindulása a sajátos piacgazdaság útján, szintén ide sorol. Sajátos, mert a politikai hatalom birtoklását nem teszi ki a demokratikus megmérettetésnek. Ez azonban a tőkét nem zavarja (annyira), hogy el ne fogadja az itt kínálkozó lehetőségeket. Bizonyos értelemben a tőke — mondhatjuk — kedveli a diktatúrákat, hiszen lényegesen köny- nyebb a piacokat meghódítani, ha bizton számíthatnak a versenytárs nélküli hatalom erős kezére a rend megtartásában. Kelet-Európábán mi azt tapasztaltuk, hogy hallatlanul nehéz feladat a politikai átalakulás és a piacgazdaságra való áttérés egyidejű megvalósítása. A tö138
