Gödörből gödörbe; Mindennemű válságok Magyarhonban a 19. és 20. században (Mediawave Konferenciák V. Szombathely, 2011)
II. A 20. század gazdasági válságai - Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok
Honvári János: 20. századi magyar gazdasági válságok román kormány ezt a vagyontömeget rövid idő alatt kiüresítette, a vállalatokat agyonadóztatta és mindent megtett annak érdekében, hogy a külföldiek vagyonát a román gazdaság felszívhassa. A Romániában lévő magyar vagyon értékét legkevesebb 200 (egyesek 300 millió dollárra) becsülték, amely 1953-ra, a román-magyar pénzügyi egyezmény megkötésének idejére lényegében eltűnt.26 Ebben az egyezményben (a többi szocialista országgal kötött vagyonjogi megállapodásokhoz hasonlóan) a két ország kölcsönöse lemondott az egymással szemben fennálló mindenféle követelésről, vagyis senki sem fizetett a másiknak semmit. Magyarország számára ez az egyezmény — a Romániában lévő magyar és a Magyarországon lévő román vagyon jelentős diszparitása miatt — kifejezetten hátrányos volt.27 Vagyis minden olyan akció, amely romániai magyar értéket vont el a CASBI elől, a vagyonértékeléstől függetlenül kifejezetten előnyösnek számított Magyarország számára. Nem véletlen, hogy Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök (és kormányának több jobboldali tagja) azt fontolgatta, hogy a magyar jóvátétel csökkentése érdekében minden romániai magyar vagyont át kellene engedni az oroszok számára. Sajátos tőkekivonást jelentett a két háború között az állam, az önkormányzatok, a bankok és iparvállalatok által rendszerint jelzálogfedezet mellett felvett hosszú lejáratú hitelek kedvezőtlen kondíciója.28 1925 és 1929 között az állam, a kereskedelmi bankok, kisebb mértékben iparvállalatok, illetve állami garancia és irányítás mellett városok és megyei önkormányzatok közel egymilliárd pengő névértékű, 80-82%-os kibocsátási árfolyamú, általában 20-50 éves lejáratú (zömben jelzálog típusú), leginkább 7-7,5 %-os kamatozású, hitelt vettek fel.29 Pénzügyminisztériumi források mintegy 200 millió dollárra becsülték a második világháború végén Németországba és Ausztriába kihurcolt, de onnan a jogos tulajdonosokhoz vissza nem került magyar javak értékét.30 Hozzávetőleges magyar számítás szerint 1951 tavaszáig mintegy 300 millió pengő (nagyjából 60 millió amerikai dollár) értékű magyar jószág került haza és megközelítőleg ennek a duplája (kb. 120 millió amerikai dollár értékben) maradt kint a Német Szövetségi Köztársaságban.31 A visszaszolgáltatott javak értékének döntő részét a Magyar Nemzeti Bank aranytartaléka és a dunai hajópark tette ki, ugyanakkor a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. termelő berendezéseit kivéve a kihurcolt szerszámgépek, gyárberendezések döntő többsége a németországi amerikai zónában maradt. 26 A romániai magyar vagyonra nézve ld.: VlNCZE, 2000. 27 http://www.arts.u-szeged.hu/doktar/texts/hargita/html 28 Ld.: honvári, 2009/b. 37. 29 M. Kir. Korm. műk., 1930. 36. 30 MOL M-KS 276. f. 65/284. ő. e. Feljegyzés a Németország és Ausztria USA övezetébe hurcolt magyar javak helyzetéről. 1951. április 10. 31 A forintot az 1946. augusztus 1-jei átlagos árszorzóval, az 1938. évi pengőt pedig a hivatalos felárral számított átváltási árfolyammal számoltam át. 103