Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Katona Attila: „A csend helyreállítása." Vas vármegye megszállása 1849januárjában

A HATALOMVÁLTÁS SZIMBOLIKUS AKTUSAI A bevonuló hadsereg egyik legfontosabb feladata a hódoló nyilatkozatok aláírattatása volt. így tettek Kőszegen éppúgy, mint a megyeszékhelyen, valószínűleg hasonló nyilatkozatra kényszerítették a megye vezetőit is.

i25 Az Althann gróf által elküldött dokumentumot részben tartalma, részben csekély számú aláírója miatt nem fogadták el a felettes hatóságok, újat követeltek.

126 A háttérben természetesen Windisch-Grätz álláspontja húzódott meg, aki január 6-án parancsba adta az új nyilatkozat elkészítését.

127 A herceg ugyanis szilárdan ragaszkodott a schönbrunni Szózatában megfogalmazott alapelvéhez: „Oltalom a híveknek, bocsánat a megtevőknek, végveszély apártütőknek"

m A helyi politikai elit tagjait a második kategóriába sorolta. Azaz, ha bűnbánó fiúként megtérnek, akkor a szerény, megözvegyült herceg jóságos atyaként az udvarnál is közbenjár az ország érdekében.

129 Ellenkező esetben megtorlással kell számolniuk. A nyilatkozatokat a sajtó, a Figyelmező is közzétette, ezzel egyszerre kívánták a támogatottságukat prezentálni és a vonakodó közösségek morális erejét megtörni. Elsőként a budai jelent meg, amelyet a szolnoki, majd a pápai követett.

130 Már a konzervatív érvkészletet - a pragmatica sanctiót, az integritás megtartását és a normalizációig tartó átmenetet tükrözte az 1849. január 20-án kelt, Veszprém megyei hódolati irat, amelyet a bizottmányi ülésen Fiáth Ferenc irányításával írtak alá a tisztviselők és ajelenlevők.

131 Az újabb vasi hódoló nyilatkozat tartalmi megfogalmazása és megformálása minden bizonnyal Rohonczy Ignác munkája volt. Miként írta, „az általam tervezett, és ide mellékelt irományt"

132 január 11-én el is küldte. Az elkészült dokumentum alapos magyar közjogi ismeretekre utal. Finomabb, cizelláltabb megfogalmazású, mint az előbb említettek. Úgy hangsúlyozta ugyanis az uralkodó iránti hűséget és az alkotmány megtartásának a szükségességét, hogy az 1790:3. tc-re hivatkozott.

133 Az említett törvény szövege így szólt: „a királyi fölavatás és koronázás minden egyes trónváltozáskor ... épségben maradván ...a közbeeső idő alatt is a királynak minden örökös jogai, melyek az országnak közönséges és az alkotmánnyal megegyező kormányzására tartoznak, épségben maradván nem kevésbé a király iránt tartozó alatt valói hűség kötelességei."

134 A vitatható jogi értelmezést - t. i., hogy a kötelezettség vonatkozik-e a lemondás esetére, illetve, hogy az önkéntes lemondás milyen feltételekhez kötött a magyar közjogban - természetesen nem disputával döntötték el, hanem katonai erővel, hatalmi érvekkel. Az 1848. december 2-ai trónváltozást a megye nem tekintette törvényes, szabályos aktusnak.

135 Ismert volt a vezetés előtt az országgyűlés nevezetes döntése is, amely nemcsak egyoldalúnak és elfogadhatatlannak minősítette a jogi aktust, hanem azt is ki427