Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Katona Attila: „A csend helyreállítása." Vas vármegye megszállása 1849januárjában

mondta, hogy „az ország és alkotmány iránti hűség törvényszerű zászlaja alatt hazánkat minden idegenszerű usurpátiótól, avatkozástól s ellenséges megtámadástól megóvni és megvédelmezni, hazafiúi Szent kötelességük­nek ismerjék. ... Senki, a honárulás törvényes büntetésének súlya alatt, máskép nem cselekvendvén" m Komoly lelkiismereti dilemma elé kerül­tek a megye vezetői, amelyet csak a kényszerrel lehetett feloldani. Nemcsak technikai, hanem elvi szempontból is bonyolult feladatot jelentett az új helyzetben a nagyszámú aláírások biztosítása. A problémát az okozta, hogyha a már feloszlatott bizottmányt újra összehívják, akkor burkoltan elismerik legitimitását. A királyi biztos úgy oldatta fel a helyze­tet, hogy „... a megyei hatalomnak mostani orgánumai, mind politikai, mind a birói eljárási szakokban, minél többen aláirandják, természetesen legelöl is a két alispán úr. Éppen nem fog ártani, ha a földbirtokos urak közül ezt többen teendik." 13 Nem tudjuk, hogy az első visszautasított nyilatkozat hány nevet tar­talmazott és kikkel gyarapodott a névsor a második fordulóban. Minden­esetre itt már 57 név szerepelt. Kilenc katolikus egyházi személy - Balas­sa Gábor megyés püspök, Várady József nagyprépost, Laky Károly apát és olvasókanonok, Kranisics József apát és éneklőkanonok, Septey Vince kanonok, Ernst Grundis vikárius Vasvárról, Laky János szombathelyi plé­bános, Bitnicz Lajos kanonok, Szenczy Ferenc teológiai professzor. 138 Szombathely mezővárost hárman képviselték: a polgármester Hodászy József, a városbíró Taschler József és a főügyész Czédler Imre. A megyei legfelsőbb vezetést pedig tucatnyian, köztük az országgyűlésről hazatért és ekkor számvevőként tevékenykedő Hettyey István. Kilenc szolgabíró reprezentálta a tisztikart, ők a legközelebbi kerületekből - a szombathelyi­ből, a németújváriból, a körmendiből - „érkeztek". Hiányoztak ugyanak­kor a kemenesaljaiak, a tótságiak, valamint a kőszegiek, amelynek oka valószínűleg a nagy távolság lehetett. Az utasításnak megfelelően a fenyí­tőszék nyolc tagja közül - Laky Antal kivételével - hét aláírta a nyilatko­zatot. Az említett testület hetente tartotta üléseit a megyeszékhelyen, így könnyen utolérhetők voltak a táblabírák és az ülnökök. Az esküdtek szin­tén a legközelebbi - a szombathelyi, a kőszegi, a németújvári és a kör­mendi - kerületek járásaiból rekrutálódtak. A Gazdálkodó Választmány tagnévsora is olvasható a hódolati nyilatkozatban, de hiányoznak a csőd­bíróság és az árvaszék „munkatársai". Földbirtokosként tisztségük feltűn­tetése nélkül csatlakozott a hódolati irathoz Ebergényi Viktor, Hugonnai Gusztáv gróf, Mikos János báró, Széli József és Zichy Hermann gróf. Az utóbbiak korábbi politikai funkcióira nyilván nem utaltak. Széli József, az elmúlt évben, nemcsak a megye első alispánja és megválasztott képviselő­je, hanem kétszer kinevezett kormánybiztosa is volt. Zichy Hermann, az 428

Next

/
Oldalképek
Tartalom