Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Katona Attila: „A csend helyreállítása." Vas vármegye megszállása 1849januárjában
adókivető ad hoc bizottság tagjaként szintén helyet kapott a prominens névsorban, mindketten a jelzett hónapban a megyeszékhelyen tartózkodtak. Zichy Hermann gróf a megyei liberálisok legismertebb vezetőjének számított a reformkorban, 1848 nyarán a Vas megyei mozgó nemzetőrsereg egyik parancsnokaként szolgált a Dráva mentén. 140 Az aláírók közül hiányoztak a távollévő országgyűlés képviselők - Horváth Boldizsár, Bezerédy István, Szapáry Antal, Batthyány Lajos, Reiszig Alajos - és a letartóztatások elől bujkáló kormánybiztos Vidos József, valamint a megyében rejtőzködő, de hivatalosan még nem üldözött Békássy Imre. Mellőzöttek lettek, a már említett okok miatt, a nem katolikus felekezetű lelkészek is. A hódoló nyilatkozaton a január 18-ai dátum szerepelt, de a végleges változat csak tíz nappal később (!) készült el, azaz a bevonulás után egy hónappal. 141 A késést az alábbiakkal indokolta az alispán: „az eddigi fölküldést egyedül az hátráltatta, hogy az aláíró tisztviselők, úgy táblabírák is a megyében elszállásolva lévén - részint megjelenésre kellett várakozni, részint pedig az ivet aláírás végett utánnuk kellett küldeni : ." 142 Ugyanakkor megnyugtatta a címzettet: „Egyéb bezárva kötelességemnek tartom bejelenteni, hogy az aláírást teljesíteni senki se vonakodott s e részben nagyságod tökéletessen megnyugtathatom." 1 * 3 A nyilatkozatot január 28án délután egy órakor adták postára, és ezzel magyarázható, hogy azt Rohonczy Ignác csak január 30-án küldte tovább Windisch-Grätz hercegnek. 144 Az aláírók számával valószínű most már elégedettek lehettek, és arra sem voltak kíváncsiak, hogy miért foghíjas a tisztikar névsora, vagyis nem törekedtek a teljességre. Az új nyilatkozatot 1849. február 4-én tette közzé a Figyelmező. 145 Az elmondottakból világos, hogy különbséget kell tenni a hódoló nyilatkozatok között. Az első - amelyet a bevonuló katonai hatóságok csikartak ki - elsősorban az új szabályok, azaz az ostromállapot tudomásulvételét szolgálták, ezeknél nem volt szükség sok aláíróra. 146 A második - amelyben már a konzervatív vágyak is helyet kaptak - funkciója alapvetően legitimációs volt, ezért tartották fontosnak, hogy minél többen írják alá. Nem volt szerencsés megoldás, hogy kényszerhelyzet elé állították a tisztviselőket, vagy aláírják és maradnak, vagy lemondanak és akkor bíróság elé kerülnek. Ez nyilván nem valós alternatíva. Szemmel láthatóan a nyilatkozatot sok tisztviselő alá sem írta. S nem derült ki világosan, hogy ez tényleg a nagy távolsággal, vagy politikai okokkal magyarázható. 47 Ha szabad akaratukból dönthetnek, akkor csak azok maradtak volna szolgálatban, akik vagy az elvekkel azonosítják magukat, vagy anyagi helyzetük nem teszi lehetővé a lemondásukat (t.i. ez volt egyetlen jövedelemforrásuk), így egységesebb és ütőképesebb apparátust jött volna létre. Egyben lehetővé vált volna az „ifjú törökök" pozícióba kerülése is. Számta429
