Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

A választások és Vas megye a XIV-XX. században - Tilcsik György: Tisztújítások és országgyűlési követ választások a reformkorban Vas megyében

körébe utalta a bejelentés nyomán meginduló vizsgálat kezdeményezését, de míg a vád beigazolódása esetén utóbbi a szükséges és célszerű intézkedések megtételét helyezte kilátásba, az előbbi, tehát az 1841. évi statútum - kissé szigorúan - úgy rendelkezett, hogy amíg az ügyben érvényes ítélet nem születik, a tisztújítást fel kell függeszteni.

6 Áttérve a reformkori Vas megyei tisztújítások eseményeinek rövid áttekintésére, előre kell bocsátanunk, rendszeresnek mondható, hogy a tisztújításokon többé-kevésbé eltértek a megyei közgyűlés által határozatban rögzített rendszabályoktól, finomabban fogalmazva azokat alkotó módon alkalmazták. így például 1828-ban csaknem az egész tisztikart kandidáció nélkül választották, helyesebben erősítették, meg, hiszen minden fontosabb tisztviselő hivatalában maradt. Csak az ügyészeket, a fő- és alszolgabírákat választották jelölés után felkiáltással, míg a táblabírákat és az esküdteket - utóbbiakat a megyében kialakult és rögzült gyakorlatra hivatkozva - a főispán nevezte ki.

67 Lényegét tekintve hasonló módon zajlott le a Vas megyében a restauráció 1832-ben is, amikor az első alispánt, a főjegyzőt, első és másodaljegyzőt kandidáció nélkül megerősítették hivatalában, a másodalispánt, a fő- és aladószedöt, a főügyészt, az első és másodalügyészt, valamint az fő- és alszolgabírákat a kandidáció után felkiáltással választották meg. A számvevő, az esküdtek, a biztosok, az írnokok, a földmérők, az orvos, a kapitány és a várnagy választás nélkül megmaradtak hivatalukban, míg a táblabírákat az adminisztrátor nevezte ki.

68 A későbbi reformkori Vas megyei tisztújításokon - tehát 1835-ben, 1838-ban, 1842-ben és 1845-ben, vagyis amikor elvben az egyenkénti szavazás módszerét kellett volna alkalmazni - a közgyűlésen megjelentek kérésére vagy kezdeményezésére, és minden esetben eltérve az érvényben lévő tisztújítási statútum előírásaitól, nem minden hivatalt egyenkénti szavazással töltöttek be, hanem gyakran alkalmazták a felkiáltás módszerét. Felkiáltással választották például 1835-ben a másodalispánt, a fő- és áladószedőt, a főügyészt,

69 1838-ban a másodalispánt, főjegyzőt, a fő- és aladószedöt, valamint a szolgabírákat.

70 1838 óta pedig a főjegyzői, továbbá első és másodaljegyzői hivatalt nem szavazással és nem is felkiáltással töltötték be, hanem e személyeket a megye főispáni helytartója nevezte ki. ] Az 1835. január 19-ei Vas megyei közgyűlés, amelyen a kiküldött választmány az esedékes tisztújításra szóló rendszabálytervezetét benyújtotta, azt azzal egészítette ki, hogy a főispáni helytartót felkérik, hogy a jövőben a megyei tisztújító közgyűlésen ne ő nevezze ki a járási esküdteket és biztosokat, hanem őket is - a többi hivatalviselőhöz hasonlóan - a megye egész nemessége válassza.

72 31