Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Természeti csapások, tűzvészek, járványok Vas megyében a V-XX. században - Söptei Imre: Viharágyúkkal a jégverés ellen Kőszegen 1900 és 1917 között

vényhatósági Bizottság el is fogadta a határozatot, csak pótköltségvetés készítését írta elő.

51 A határozat végrehajtásához szükséges volt, hogy mindenki elfogadja a városban. Azonban két adózó - közöttük az egyik legtöbbet fizető Kőszegi Takarékpénztár - úgy gondolta, hogy nem érdekük a viharágyúzás, és nem hajlandók a pótadót kifizetni. Ezért Markovits Józseffel együtt Vas vármegye alispánjához fordultak, hogy változtassa meg a hozzájárulás arányáról hozott közgyűlési döntést, és az állami adóra kivetett pótadótól tekintsenek el. Az alispán visszautalta az ügyet a polgármesterhez,

52 majd miután változás nem történt, megsemmisítette a közgyűlés határozatát, mondván, hogy a törvényhatósági bizottság az 5.000 koronát kitevő összeget pótköltségvetés terhére engedélyezte és a pótadót csak a földadóra engedte kivetni. Ez ellen viszont a polgármester fellebbezett a Közigazgatási Bizottsághoz, de azt 1903-ban elutasították.

53 Ezzel azonban még nem ért véget az ügy. A polgármester újabb fellebbezésére a Közigazgatási Bíróság 1904-ben alaki hiba miatt megsemmisítette az alispán és a Közigazgatási Bizottság döntését, első fokon ugyanis a Közigazgatási Bizottság járhatott volna el.

54 A végső döntést tehát ennek a szervnek kellett meghoznia. Újabb egy év elteltével azután erre sor is került, jóváhagyták az eredeti közgyűlési döntést és benne a felosztás arányait.

55 Csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy 1906-ban - tehát egy évvel a végleges döntés után - a Déli Jég és Viszontbiztosító Társaság hirdetést tett közzé. Ebben jégkár elleni biztosítás kötésére szólították fel a polgárokat. Érdekes, hogy a cég kőszegi főügynöksége a Takarékpénztár volt.

56 Közben az ágyúkat már 1901 óta használták, amelyek működtetéséhez természetesen anyagi források voltak szükségesek. A végső döntésig, azonban csak a városi pénztárból nem lehetett pótolni azt, amit a pótadókból nem lehetett megoldani, bár a város felemelte hozzájárulását.

57 1905re már több, mint 8.000 koronára emelkedett ez az összeg. Kénytelenek voltak ideiglenes kölcsönt felhasználni erre a célra, azzal a megjegyzéssel, hogy a főispán segítségét kell kérni az ügy mielőbbi elintézése érdekében.

58 Talán ennek volt köszönhető, hogy 1905 szeptemberére mégis megszületett a döntés, és így már végképp nem volt semmi akadálya a működtetésnek. A VIHARÁGYÚK MŰKÖDTETÉSE /. A város kezelésében Mint már említettük, az ágyúk működtetést a helyi tűzoltókra bízták. Kinevezték a „parancsnokság"-ot: Kirchknopf Mihály tűzoltó parancsnok lett a főfelügyelő, Wölfel Károly alparancsnok a helyettes főfelügyelő, 307