Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Tilcsik György: A nemesi vármegye szervezete a XIX. század első felében

végre a járás területén a vármegye utasításait. így ők gondoskodtak katonák kiállításáról, a népesség összeírásáról, az elöfogatok biztosításáról, porció és a közmunkák teljesítéséről, valamint az utak jó karbantartásáról, és büntettek esetében vizsgálói, nyomozói feladatokat is végeztek.

26 Minden fő- és alszolgabírói mellett egy-egy esküdt működött, akik emellett fontos szakfeladatot teljesítettek a szolgabírói és az alispáni ítélőszéken ill. a megyei törvényszéken is.

27 Az egy fő- és két alügyész, akik bűnügyekben a vádhatóság képviselői voltak, a főügyész pedig egyben a megye jogi képviseletét is ellátta.

28 A megye két főpénztárát - a hadipénztár és a házi pénztár - egy-egy főadószedő kezelte, akiknek járásonként egy-egy aladószedő volt segítségére.

29 Az ugyancsak speciális szakismerettel bíró vármegyei számvevő legfontosabb feladata az adók mennyiségének ellenőrzése és a megyei pénztárak feletti felügyelet volt.

30 A megyei tisztikar tagjai voltak továbbá az egészségügyi szakfeladatot ellátó személyek (megyei orvos, járási sebészek, megyei állatorvos, bábák), a megye rendjére és közbiztonságára ügyelő alkalmazottak (katonai biztos járási csendbiztosok és a járási útbiztosok), valamint a megyei mérnök, a várnagy, az őrmester és a hajdúk.

31 A vármegyék tisztikarához tartoztak - bár őket nem a közgyűlés választotta, hanem a főispán vagy helyettese nevezte ki - a táblabírák. A táblabírói kinevezés egyrészt rangot, másrészt feladatokat és megbízásokat jelentett. Szabály volt, hogy egyfelől minden megyei bizottmányban helyet kellett kapjon több-kevesebb táblabíró, másfelöl pedig - és innen van elnevezésük is - a megyei törvényszékek munkájában is részt vettek.

32 Elvben táblabíró csak a megyében lakó vagy birtokos nemes lehetett, ám az 1830-as és 1840-es években általános jelenség volt, hogy ismertebb, köztiszteletben álló, de a megyéhez semmiféle módon nem kötődő személyeket is táblabírákká neveztek ki. Röviden tehát az előbbiek szerint vázolható a 19. század első felének vármegyéje, amely az 1839/40. évi diétát követően, kiváltképpen pedig az 1843/44. évi országgyűlést megelőző követválasztó és követutasításokat elfogadó közgyűléseken kialakult országos hírű botrányok után a hazai politikai viták kereszttüzébe került. Itt és most nincs terünk e vita minden fontosabb elemének és aspektusának bemutatására, csupán arra vállalkozhatunk, hogy a vita lényegét ismertessük. VITÁK A MEGYE SZEREPÉRŐL ÉS A MEGYERENDSZERRŐL MAGYARORSZÁGON AZ 1840-ES ÉVEKBEN Kossuth és elvbarátai - így Deák Ferenc, Klauzál Gábor és Pulszky Ferenc - a magyarországi vármegyéknek a reformkorra kialakult szerkezetét, a még az egész alkotmányos Európát tekintve is olyan egyedülálló in169