Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Tilcsik György: A nemesi vármegye szervezete a XIX. század első felében

tézményrendszernek tartották - tegyük hozzá: teljes joggal - amely nem csak a nemesi önkormányzat fóruma, egyszersmind végrehajtó szerv volt, hanem igazi törvényhatóság is. Mindezen, hosszú évszázadok alatt kialakult és részben a törvényekben is rögzített, részben a szokásjogban rögzült jogosítványok tették lehetővé, hogy a megyék az alkotmányosság védbástyájaként Bécs abszolutisztikus, központosító törekvéseivel szemben megfelelő ellensúlyt képezzenek. Kossuthék - persze saját tapasztalatból ismerve a vármegyei szervezet gyengeségeit, a vármegyei élet fonákságait és árnyoldalait - a megyerendszert nem az adott állapotban kívánták megőrizni. Alapvetően a vármegyék végrehajtó feladatainak fenntartása mellett, azok alkotmányőrző, kiváltképpen pedig politikai fórumot biztosító funkcióját - és persze jogait- kívánták erősíteni, növelni. Kossuthék nézetei valójában az ország polgári átalakítását célzó reformok gyorsításának szándékából táplálkoztak, ők ugyanis - abból kiindulva, hogy a vármegye mindenre jogosult, amit törvény nem tilt - azt vallották, hogy a megyék arra is hivatottak, hogy ne csupán elvileg, hanem gyakorlatban is irányt adjanak az országgyűlés számára. Másként mondva: a megye egyszerre legyen az alkotmányosság garanciája és a törvényhozás munkájának ösztönzője. Ez a felfogás és értelmezés pedig a vármegyék feladatkörének és jogosítványainak nyíltan vállalt bővítésével nyilvánvalóan alapjaiban érintette az országgyűlés jogállását, valamint a központi hatalom jogkörét is. A reformkori magyar liberális megyefelfogástól gyökeresen tért el az újkonzervatívoké. A Dessewffy Aurél nevével fémjelzett politikai irányzat képviselői alapvetően álltak szemben a megyeszervezettel, és azt állították, hogy az lehetővé teszi, hogy a vagyontalan többség félreállítása a vagyonos kisebbséget. A megyék funkciójának és jogkörének növelésében a föderalizmus eszméjének megtestesülését vélték felfedezni, amely viszont szerintük a monarchia eszméjével ellentétben áll. Dessewffyék szerint a monarchia a törvényhozás és az állam, azaz a kormány, a törvényhozás pedig az uralkodó és a rendek egységén alapul, s ezen közben az uralkodó vigyáz arra, hogy a törvényhozásban egyik érdek se kerekedhessen a másik fölé. Úgy vélték, hogy a megyék hatáskörének növelése megbénítaná, sőt egyenesen feleslegessé tenné a törvényhozást, ráadásul még a megyék bizonyos uralkodói jogokat is átvennének és gyakorolnának. Ők - Kossuthtal szemben - azt tartották, hogy a megyék esetlegesen kiterebélyesedő jogköre mások jogait kisebbítené, ezt pedig alkotmányellenesnek ítélték. Azt hangoztatták, hogy a vármegye csak defenzív politikai funkciókat láthat el. A municipális rendszert alapjaiban támadó és elvető konzervatívok a megyék jogkörét a rend és a társadalom érdekében erősen korlátozni kí170