Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Tilcsik György: A nemesi vármegye szervezete a XIX. század első felében
4.) A katonai közterhekkel foglalkozó, 5.) Az egészségügyi, 6.) Nevelésügyi ill. a magyar nyelv terjesztésével foglalkozó bizottmányok. 12 Nem lebecsülve a többi bizottmány jelentőségét, itt most csupán az országgyűlési bizottmányról szólnánk röviden. Már a 16. században megkezdődött, a 17. századtól pedig megszokottá vált, hogy a megyék országgyűlésre delegált követeiket utasításokkal látták el, amelyek a megyének a királyi előterjesztésekkel kapcsolatos állásfoglalásait, véleményét tartalmazták. Ezek voltak az ún. anyautasítások. A követek pedig hazaküldött jelentéseikben rendszeresen tájékoztatták megyéjüket az országgyűlés eseményeiről, a fontosabb felszólalások tartalmáról, saját állásfoglalásaikról, és e jelentések mellékleteként küldték meg az országgyűlési tárgyalások nyomán keletkezett dokumentumokat: a le-, át- és feliratokat, tervezeteket és javaslatokat. Ugyancsak e jelentésekben tudatták a követek kiküldőikkel azt is, ha a diétán olyan tárgy került napirendre, amelyre vonatkozóan anyautasításuk egyértelmű instrukciót nem tartalmazott. A követjelentések - korszakunkban a már említett kiküldött országgyűlési bizottmány vagy választmány véleményével egyetemben - az esedékes megyei közgyűlés elé kerültek, ahol azokat megvitatták, és a megye álláspontját ún. pótutasításokban hozták a követek tudomására. így azután - figyelemmel persze a korabeli útviszonyokra és postai lehetőségekre - naprakész kapcsolat jött létre a megye és követei között az országgyűlés idején, amelyben természetesen kiemelkedő szerep és nagy feladat jutott a megye országgyűlési választmányának. Az országgyűlésről véglegesen hazatért követek pedig azután az esedékes megyei közgyűlésen elmondott, és a közgyűlésre gyakorta írásban is benyújtott követi végjelentésben számoltak be a diéta lefolyásáról, ez elfogadott törvénycikkelyek tartalmáról, valamint a meg nem oldott kérdésekről. 13 A 19. század első felében a nemesi vármegyék jogalkalmazói, jogszolgáltatási feladataikat három bírói fórumon végezték. A szolgabírói ítélőszéken az illetékes főszolgabíró vagy szolgabíró egy mellérendelt esküdttel járt el mégpedig rendészeti, kihágási és 200 ft érték alatti polgári - adóssági, osztály-, zálog-, örökösödési - perekben. A szolgabírói szék legfeljebb 3.000 ft értékű ügyben volt illetékes, ám a 200 ft érték feletti ügyek az alispáni ítélőszék - ez az alispánból, egy szolgabíróból és egy esküdtből állt - előtt is megindíthatóak voltak. Ez azt jelentette tehát, hogy 200 és 3.000 ft közötti perekben mindkét ítélőszék eljárhatott. Az alispáni ítélőszék elé kerülő ügyek összeghatára 12.000 ft volt. Úgy a szolgabírói, mint az alispáni ítélőszéktől a vármegye legmagasabb bírói fórumára, a megyei törvényszékre, a sedriára lehetett fellebbezni. A sedria a tárgyalt ügyek jellegének megfelelően büntető - korabeli kifejezéssel: fenyítő - és polgári törvényszékből állt. Mindkét törvényszék 165
