Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Tilcsik György: A nemesi vármegye szervezete a XIX. század első felében

egyrészt első folyamodású, de egyben feljebbviteli bírói fórum is volt, és mindkettő évente általában négyszer ülésezett, és ha a szükség úgy kívánta: egyszerre két tanácsban. A polgári törvényszék elnöke a megye első alispánja, a fenyítő törvényszéké a másodalispán volt, míg tagjai között táblabírák, az illetékes szolgabíró és esküdt, valamint a tiszti ügyész és egy jegyző kapott helyet. Fontos szabály volt, hogy ítélethozatalhoz - leszámítva az ügyészt és a jegyzőt - legalább 7 fő jelenléte volt szükséges. A polgári törvényszék hozott ítéletet a szolgabírói és alispáni széktől, az úriszék alá nem tartozó szabadalmas mezővárosoktól, valamint az úriszéktől fellebbezett peres ügyekben. Ezen ügyekkel kapcsolatos ítéletek meghozatalai tették ki a polgári megyei törvényszék feladatainak döntő többségét, hiszen első fokon itt csak a 12.000 ft érték feletti polgári perek kezdődtek. A büntető sedria elé tartoztak első fokon a nemesek és a pallosjoggal nem rendelkező uradalmak jobbágyainak büntető ügyei, kivéve a felségsértési és hűtlenségi pereket. Mindkét megyei sedriáról a királyi táblára lehetett fellebbezni.

14 A VÁRMEGYE TISZTVISELŐI A vármegyék élén a király által kinevezett főispán, legtöbb megye élén pedig vagy címhez, ranghoz kötődő vagy egy-egy főnemesi családban öröklődő funkcióban az örökös főispán állt. Gyakorta előfordult, hogy a megye főispánja valamilyen tartós elfoglaltság, kiskorúság, esetleg betegség, vagy más ok miatt nem tudta feladatait ellátni, ezért a király főispáni helyettest vagy helytartót, korbeli elnevezéssel adminisztrátort nevezett ki. A főispán ill. helyettese nem tartozott a megye tényleges, választott tisztségviselői közé, hiszen ő valójában a király megbízottjaként a megye kormányzója volt, aki a megye törvényes működését biztosította ill. ellenőrizte. Fontos feladatuk volt, hogy ők elnököltek a megye tisztújító közgyűlésén, valamint az is, hogy a megyében lezajlott minden fontosabb eseményéről jelentést küldtek a Helytartótanácshoz.

15 Itt kell közbevetőleg elmondanunk, hogy a mind az udvar, mind pedig az ellenzék számára felemás eredményeket hozó, 1843/44. évi országgyűlés után az uralkodó rövid időn belül bevezette a nyílt adminisztrátori rendszert, ami azt jelentette, hogy minden olyan megyében, ahol korábban ez nem történt meg, udvarhű főispáni helytartót nevezett ki, abból a célból, hogy azok biztosítsák, hogy a megyék következő országgyűlésre az udvarnak megfelelő személyeket válasszanak követté ill. számukra olyan tartalmú utasításokat adjanak, amely Bécs érdekeinek megfelel. A megyék az adminisztrátori rendszer kiépítését a megyei önkormányzatok felszámolására irányuló lépésként értelmezték, és ezért erőteljesen tiltakoztak ellene. Ennek következtében az ún. adminisztrátori kérdés 1845 és 1847 közötti időszak ill. az utolsó rendi országgyűlés egyik központi politikai kérdésévé lett. 166