Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)
Egyletek, egyesületek, társulatok Vam megyében a XIX-XX. szazadban - Bősze Sándor : Az egyesületek helye és szerepe a magyar társadalom életében a XIX. és a XX. században
Magyarországon -természetesen nem minden előzmény nélküla „közszabadság", ezen belül az egyesülési jog kérdéseire a reformkorban megjelenő liberalizmus eszmerendszere irányította a figyelmet. Az egyesülés előnyeinek elméleti és gyakorlati bizonyítását Széchenyi István végezte el. (pl. Kaszinó, akadémia). Kossuth Lajos pedig a 40-es esztendőkben kezdte hangoztatni az egyesületek fontosságát a társadalom megszervezésében és a polgárság egyesítésében. 8 Külön fejezetet igényelnének a centralisták elgondolásai, különösen Lukács Móricé és Szalay Lászlóé, kik „szerint az egyesületek alakításánál az államnak semmi beleszólása nincs, csak ha az egyesület működése veszélyesnek látszik, akkor léphet közbe, akkor sem rendőri vágyközigazgatási úton, hanem országgyűlési törvény hozatalával. Eötvös gondolkodásában pedig ez idő tájt jelent meg az egyesületek esetleges „közvetítő szerepe" a politikai hatalom és a helyi önkormányzatok között, de a gondolat részletesebb kidolgozása, majd kipróbálása csak 1849, illetve 1867 után következett be. Végülis a magyar jogból kiszorult az átfogó törvényi szabályozás. 1848-ban a törvényhozók az egyesületi jog kérdéseivel nem foglalkoztak. A neoabszolutizmus korában Bach 1850-ben rendelettel, 1852. november 26-án pedig a császár egy pátenssel szabályozta, lényegében jelentősen megszigorítva az egyletek alakítását és ezek működési feltételeit. 1868-ban történt kísérlet -tervezett formájábanegy, a szabadegyesülést megengedő törvény megalkotására. Ezután az egyesületekről vagy valamely más irányú törvény egy-egy paragrafusa, vagy alacsonyabb szintű jogszabályok, miniszteri rendeletek intézkedtek. Az 1868-as nemzetiségi törvény elismerte a nemzetiségek egyesület alakítási jogát. A belügyminiszter 1394/1873. ein. sz. körrendelete elvben kimondta az egyesülési szabadságot, de egyesületek működését miniszteri engedélyhez kötötte. Ezt követően Tisza Kálmán 1875-ös 1508. B.M. sz. körrendeletének szelleme még hasonló az előzőhöz, de a részletes szabályozás már több korlátozó elemet is tartalmazott. A későbbi években pedig már csak tiltó rendelkezések láttak napvilágot (1136/1898-as ún. egyleti kihágásokról, 2219/1898-as a munkásegyletek ellenőrzéséről, 18705/1901 a számvevőségi ellenőrzésről). 1905 és 1918 között aztán továbbszaporodtak a tiltó rendelkezések, melyek közül „kiemelkedett" az 1912:63 te, a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről, és az 5479/1914. sz. miniszterel72
