Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

A Vas Megyei Levéltár nemzetközi kapcsolatai - Tóth Péter : Vas vármegye közgyűlési jegyzökönyveinek forrásértéke a burgenlandi és szlovéniai történeti kutatás számára

TÓTH PÉTER VAS VÁRMEGYE KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYVEINEK FORRÁSÉRTÉKE A BURGENLANDI ÉS SZLOVÉNIAI TÖRTÉNETI KUTATÁS SZÁMÁRA A nemesi vármegye, amely a 13. század első felében, a várföldek eladományozása következtében felbomló királyi vármegye területi és szervezeti kereteit felhasználva alakult ki, a török hódoltság idején nyerte el végleges formáját, mint az adott területen élő és birtokos nemesség önkormányzati intézménye. S ez korántsem véletlen: a török terjeszkedésével együtt járó állandó harcok és az ebből fakadó politikai bizonytalanság maga után vonta a központi igazgatás folyamatos gyengülését és az így támadt űrt -a belpolitikai „mérleghinta" másik elemeként- az önkormányzat töltötte be. A jelenség általánosnak tűnik és nem csak az ország kormányzati központjaitól, Bécstol és Gyulafehérvártól távolabbi, hanem az azok közelében fekvő megyék esetében is megfigyelhető. A nemesi vármegye legfontosabb szerve a közgyűlés volt, amelynek ugyancsak a 16. század közepén alakultak ki a külön nevekkel is ellátott -tehát terminológiailag világosan megkülönböztetett, ugyanakkor tartalmilag egymástól pontosan nem mindig elhatárolható— változatai, amilyenek például a tisztségviselők megválasztására szolgáló épitőszékek, a halasztást nem tűrő ügyekben intézkedő részgyűlések, stb. Külön is említenünk kell a törvényszéki üléseket, amelyeken a nemesi vármegye az igazságszolgáltatási jogkörét gyakorolta. Ezt a funkciót joggal mondhatjuk a nemesi önkormányzat alapvető elemének, hiszen -amint azt a nemesi vármegye szerveződésének első dokumentuma, az úgynevezett kehidai oklevél bizonyítja- tulajdonképpen ebből fejlődött ki maga az önkormányzat is. Az igazságszolgáltatás egyaránt vonatkozott a polgári- és a büntetőügyekre, mégpedig oly módon, hogy az előbbiekben a törvényszék illetékessége általában 100 forint perelt értékig terjedt ki, az utóbbiakban pedig tulajdonképpen pallosjoggal rendelkezett. Ez a hatáskör is a 16. század közepére teljesedett ki, amikor is általánossá és rendszeressé váltak 171