Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)
Történelmi arcélek Vas megyéből - Wirth Zsuzsanna : Kanizsai Orsolya (1521-1569?)
két kapott Orsikájától: „...de jól meglássa nádorispán uram, mint jü haza, mert kevély nádoripán asszonyra talál!" Orvosától tudjuk, nem örült e méltóságnak. Egész éjjel álmatlanul gyötrődött a tudósítást kézhez véve. Nagy nehezen megírt üdvözlő levelének néhány sora árulja el félelmének okát: „a mindenható Úristen tegyen nagy jó szerencséssé, és tartson meg az én árva szemeim előtt." A levél végén tréfával ugratja méltóságos társát. A kedves humor és szelíd irónia jelzi későbbi éveiben egyenrangúságát kettőjük viszonyában. Eltűnt az első levelek folyamatos bocsánatkérése. A legnehezebb próbatétel férje halála után zúdult reá. Nem vált valóra aggódó sógornője félelme, nem omlott össze a fájdalomtól. Harcolt a fiáért okossággal, ravaszsággal is. Felnevelte egyedül Nádasdy Ferencet, a későbbi fekete béget, a török ostorát, a magyar végek oltalmazó ját. Végezetül a kérdésem: meddig marad érvényben egy négy évtizedes kifürkészhetetlen eredetű ítélet, amely száműzte Kanizsai Orsolyát a történelmi emlékezetből, sőt még a gimnázium nevéből is? 14